Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Fogarasi György: Fikció és tanulság: Wordsworth anekdotája a nem-morálisan felfogott hazugságról
123 fogal mi hátterét képező görög techné értelmében. Nem az esztétikum, a modern művészet eszményben kultivált szépség áll előtérben itt, hanem az az invenciózus, egyszersmind mechanisztikus, s ennyiben technikai alkotófolyamat, amelynek során a fikció előáll. A fikció előállásába a hazugságként felfogott költészet előállását is beleérthetjük, de nem úgy, ahogyan Platón vádolta meg hazugsággal a költőket, és nem is úgy, ahogyan Sidney védekezett e támadással szemben. Wordsworth mikronarratívája nagyon is elis meri a költői hazugságot, viszont más értéket tulajdonít neki. A hazugság keletkezési folyamatát a korabeli asszociációelméletek irányából mutatja be, a hazugság – Nietzschét megelőlegező – átértékelésével, egy radikális feloldozással vagy adósságelengedéssel, a nem-morális értelemben felfogott hazugság színrevitelével. A szöveg 1845-ös átdolgozásakor az alcím helyére mottó kerül, egy idézet Kaiszareiai Euszébiosztól: Retine vim istam, falsa enim dicam, si coges („Fogd vissza erőd, mert ha kényszerítesz, hazudok”).15 A kényszer alatt tett tanúvallomás ambivalenciája, a vallomás igazságának/hamisságának eldönthetetlensége nemcsak a többféle motiváció, hanem a teljes motiválatlanság lehetőségét is magában hordozza, de legalábbis egy meta-motivációt, a vallatás kínjától való mihamarabbi megszabadulás elemi indítékát.16 Érdemes utalni rá, hogy Wordsworth kritikája burkoltan feltehetőleg Thomas Wedgwood és William Godwin ekkortájt körvonalazott közös pedagógiai tervezetét is érinti, mely a gyermeki asszociációk gondos irányításával és programozásával, előre eltervezett nevelői kérdéseken keresztül próbálta volna biztosítani a gyermeki elme helyes erkölcsi fejlődését.17 Wordsworthnek komoly fenntartásai voltak e tervezettel szemben, melynek szisztematizálási törekvése az ő nézete szerint végső soron nem kevesebbet, mint a véletlen teljes kiiktatását célozta. Önéletrajzi költeményében, a Prelude 1805-ös változatának 5. könyvé ben (közvetlenül a winanderi fiút megéneklő híres sorok előtt) élcelődik azokon a fennkölt pedagógiai eszményeket hajszoló, mindent előre kiszámítani akaró bölcseken, akik meg akarják szelídíteni „a jövő szertelen káoszát” (the froward chaos of futurity ), és nagy előrelá tásukban „minden véletlent” (All accidents ) uralni szeretnének: These mighty workmen of our later age Who with a broad highway have overbridged The froward chaos of futurity, Tamed to their bidding – they who have the art To manage books, and things, and make them work Gently on infant minds as does the sun Upon a flower – the tutors of our youth, The guides, the wardens of our faculties And stewards of our labour, watchful men And skilful in the usury of time, Sages, who in their prescience would controul All accidents, and to the very road Which they have fashioned would confine us down Like engines – when will they be taught, 15 Kaiszareiai Euszébiosz , Praeparatio Evangelica , VI, 5, idézi: Brett – Jones, i. m. , 273. 16 Ezzel egybehangzik Cynthia Chase értelmezése: „A jelenet azt viszi színre, hogyan válik az igazság utáni kérdezés [...] gyakorlatilag hazugságra vagy fikcióra kényszerítéssé.” Lásd: Cynthia Chase, „Anecdote for Fathers”. The Scene of Interpretation in Freud and Wordsworth = Textual Analysis. Some Readers Reading, szerk. Mary Ann Caws, MLA, New York, 1986, 184. 17 Chase , i. m. , 183.
