Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Ferencz-Fehér Dorottya: „Hirtelen nem is tudom, mi fontos most számunkra” (Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából)
116 2020-ig nem publikált prózai szövegeket, illetve be nem mutatott hangjáték-forgatókönyveket tartalmaz, adja magát a kérdés: a Gion-opus kanonizált rétegének tükrében milyen potenciállal bírnak az eddig kéz- és gépiratos formában létező textusok. A kötet szerkesztője, s a szövegek gondozója, Kurcz Ádám István elképzelése szerint a Krisztus katonái... szövegeinek sorát az életmű tematikus csomópontját már szokatlanul korán, Gion gyermekkorában autentikus módon megképző, eredetileg cím nélkül álló novellával nyitja, amely „az író magyarfüzetében maradt fenn, és arról szól, hogy egy önérzetes magyar paraszt túljár a bevonuló Vörös Hadsereg egyik tisztje eszén” (753.). Ezt szintén egy „zsenge”, majd a már befutott író Szenttamáson születtem című visszaemléke zése követi, ami amellett, hogy immár retrospektív távlatból mutatja be a művek ihletadó közegét, azoknak a szerzői közléseknek a sorába illeszkedik, amelyekben az oly gyakran és hatásosan fikcionalizált családi és magánmitológiai közeg idéződik meg, és amit a Szülőföldem: Szenttamás című riportfilm forgatókönyv-leirata tematikus ismétlés révén erősíteni kíván. A szerkesztő kötetzáró magyarázatában ugyan megjegyzi, hogy „a filmben Gion néhol eltér saját betanult szövegétől; ilyen esetben – egy kivétellel – a gépiratot vett[e] alapul” (754.), arra azonban sem a leirat, sem az idézett kommentár nem ad választ, pontosan mely rész képezte a már említett kivételt, s milyen szempontok mérlegelése után született meg a változtatás. A szövegegyüttes első egységét záró, a Gumicsizmák és zongora című, csekély információértékkel bíró, leginkább karcolatnak nevezhető írás (csupán) kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy a kamaszkor felvillantása révén átvezessen a következő életszakasz – Középiskola, egyetem, pályakezdés – köré szerveződő szövegek szerkezeti egységéhez. A szülőföld és a gyerekkor színhelye: Szenttamás című első blokk vázlatos ismertetéséből kitűnik, hogy az életmű koordináta-rendszerében műfajuk, célközönségük és keletkezési idejük, nem utolsósorban pedig relevanciájuk szempontjából gyökeresen eltérő pozíciójú textusok a Krisztus katonái... további fejezeteiben is hasonlóan eklektikus rendszerezésben, egyrészt a szerzői életút jobbára szépirodalmi szövegek mentén történő rekonstrukciójára, másrészt az életmű főbb csomópontjainak megvilágítására, egyúttal pedig Gion Nándor mindeddig méltatlanul mellőzött drámai teljesítményének bemutatására vállalkoznak. Akár problematikusnak is nevezhető ez a számos, egymásra vetülő célkitűzést ötvöző kötetkoncepció, hiszen az életműkiadás ötödik könyvében, a Véres patkányirtás idomított görényekkel címűben megjelent, túlnyomóan önreflexív szövegterek vallomásos jellegükből fakadóan – ha nem is maradéktalan részletességgel, de – heterogén módon egyszer már felvázolták a számtalanszor újra- és átmesélt családtörténet egyes epizódjait, ahogyan Gion pályakezdésének időszakát is hitelesebben illusztrálják a 60-as évekből származó, 2012-ben közölt esszék és cikkek, mint a frissen közreadott, az írói valamikori példaképeit, Thomas Mannt és Szerb Antalt megidéző, s irodalmi indulását idillire retusáló, érett kori visszaemlékezés- és naplóbejegyzés-töredékek (T. M. , Sz. A. [49–53.]). A könyv harmadik fejezete az Újvidéken írott ‚felnőtt’ művek címet viseli – ettől a meg oldásaiban halványan örkényi abszurdokra emlékeztető egységtől kezdve tevődnek át a hangsúlyok a drámai szövegekre, és innentől rajzolódik ki egyre látványosabban azon szerkesztői szándék, hogy minél konzekvensebbek legyenek az átfedések az életmű ismert és ez idáig lappangó, vagy már feledésbe merült pontjai között, kidomborítva ezzel az oeuvre hálózatosságát. Kurcz Ádám Istvánnak nincs könnyű dolga, hiszen a közreadott negyven, különféle forrásból fellelt 2 dokumentum egymástól jelentősen különböző szö vegállapotot tükröz: a kötetet záró írásában időnként ugyan kritikai jellegű kommentá -2 „A művek legtöbbjénél az Újvidéki Rádió, illetve az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában (Fond 583.) lévő kéz- vagy gépiratokat; az 1956–57-re datálható középiskolás kori írásoknál pedig a
