Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Ferencz-Fehér Dorottya: „Hirtelen nem is tudom, mi fontos most számunkra” (Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából)
117 rokat fűz az eredetileg nemritkán cím nélküli, máskor korabeli közlés híján bizonytalan keletkezési idejű szövegekhez, ám ezek a tartalmi összefüggéseket fejtegető magyaráza tok mellett és egy-egy kontextusidegen, moralizáló megjegyzésen túl, újdonságé rtékük ellenére zavaróan adatolatlanok maradnak. Értelemszerűen n em a kritikai kiadások sok irányú, precíz adatolásának hiánya kérendő itt számon, kétségtelen azonban, egy ilyen frissen feltárt, műnemi-műfaji és esztétikai minőség szempontjából széttartó korpusz esetében a kuriózumok felmutatásán túl – például, hogy a Nem akármilyen utazás című hangjáték-szövegkönyv Gion Eszter kézírásával maradt fenn – célszerű lehet(ett volna), ha nagyobb hangsúlyokkal esik latba a sajtó alá rendezés módszertana, valamint az egyes dokumentumok filológiai igényű leírása. Az az eljárás, hogy egy fellelt szöveg címét pusztán figyelemfelkeltő céllal változtatják meg, erőteljesen megkérdőjelezhető, a szerkesztői autonómia határait feszegeti: „Ugyanerre a még ma is fájó korproblémára reflektál a Főleg a barna hajúak abortálnak című hangjáték-szövegkönyv is, amelynek első címváltozata – »Az utcán történt valami« – a gépiraton át van húzva, fölötte pedig kézzel a »Fogadjunk a doktorra« címváltozat áll. Mi a mű szövegéből kölcsönöztünk címet a darabnak, mert a korábbi címváltozatok nemcsak nem kifejezőek, így a figyelem megragadására sem alkalmasak, hanem bizonyára az 1970-es évek elejének jugoszláviai (irodalom)politikai viszonyai, illetve az általuk kikényszerített öncenzúra szülte őket.” (756.) Mivel a gondolatmenet folytatásá ban fontos információkkal gazdagodunk a 70-es évekbeli abortusz vajdasági irodalmi megközelíthetőségéről, nyilvánvalóvá válik, hogy a kikényszerített öncenzúrára vonatkozó, egyébként releváns állítások az önkényes címcse re nélkül is hitelt érdemlők lettek volna. A legnagyobb olvasói érdeklődésre minden bizonnyal a kötet fókuszába állított, közönségkedvenc prózai műveket dramatizáló fejezet számíthat. A Virágos katona nagyívű, mintegy nyolcvan oldal terjedelmű, egyetlen, folyóiratban megjelent részlete alapján az 1980-as évek közepén keletkezett adaptációja az azonos című regény, valamint a Rózsaméz gondosan formált, színpadra szánt átdolgozása. Gion ebben, és a Latroknak is játszott című, közel másfélszáz oldalas, befejezetlenül maradt filmforgatókönyvben is operál kisebb-nagyobb cselekménybeli változtatásokkal, ám az így keletkezett drámai szövegek részletességük ellenére (vagy éppen ezért) nélkülözik az alapjukul szolgáló, szenttamási és családi hagyományt magukba olvasztó prózák fordulatos, sodró intenzitásá t. Számottevő feszültség a kötet címadó darabjában, a westernek kliséit megidéző Krisztus katonái a Görbe utcából című filmforgatókönyvben képződik meg, melynek szituációja és karakterei szervesen illeszkednek a II. világháborút tematizáló írások sorába. A kötetbe foglaltak közül említést érdemelnek még a kidolgozottságuk tekintetében egymástól jelentősen különböző, Búcsú Jugoszláviától és az Új otthon: Budapest fejezetekben olvasható hangjáték szövegkönyvek és irodalmi forgatókönyvek, melyek főszereplője javarészt M. Holló János, a szerző önérzetes, arrogáns alteregója. A történések hátterében, mintegy mozgatórugó ként, Gion fel-felvillantja a kezdetben csupán egymásnak feszülő, majd forrongó etnikaivallási indulatokat, a balkáni térség fronttá válását, a háborús léthelyzetnek való gyötrő kiszolgáltatottságot, mindezt azonban úgy, hogy a végeredmény nemegyszer sikertelen amerikai akciófilm-utánérzésre emlékeztet, melyben olyannyira relativizálódnak a hangsúlyok, hogy az M. H. J. szerelmi élete, anyagi gyarapodása és írói tevékenysége terén szenttamási Gion Nándor Emlékházban lévő füzeteket vettük alapul [...] ha pedig nem sikerült visz szamenni a szöveg e »szerzőibb« stádiumáig, az író életében megjelent változathoz nyúltunk.” (753.)
