Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Ludmán Katalin: Hajnóczy Péter Play-boy című szövegéről
90 A szövegnek van egy másik, a kanonikus életmű ismeretében ugyancsak egyedinek mondható vonása is: az anya figurájának szerepeltetése. Bár a Temetés című szövegben például megjelenik az anya karaktere, a nőnemű szülő képéhez általában negatív tulajdonságok tapadnak, helyesebben a hősök ritkán táplálnak bizalmat vagy gyengéd érzéseket anyakarakterek iránt. Az anya általában a vágyott nő vonatkozásában kerül a történetekbe, és mint ilyen, valamiféle tekintélyt személyesít meg (ld. Krisztina anyja A halál kilovagolt Perzsiából c. kisregényben). A nőalakok általában házastársat vagy szeretőt, tehát a vágy tárgyát jelentik a Hajnóczy-szövegekben. A Play-boyban ez másként van. Mint lát tuk, a házastársi kapcsolatban szinte értelmezhetetlen a vágy, de az érzelmi közelségen, az intimitás lehetőségén is gúnyolódik a szöveg, a magazin apropóján felmerülő, férfi-nő kapcsolatot leíró asszociációk révén. A vágy mechanikus kielégítésére szolgáló pornómagazin „fogyasztása” pedig kettős tilalom alatt áll, sem a narráció idézeteiben visszhangzó társadalmi ideológia, sem az anya figurájának feltűnése nem teszi hozzáférhetővé azt. A fentiekből következik, hogy az anyának nem elsősorban tematikus, sokkal inkább funkcionális szerepe van a cselekmény dramaturgiájában. Arra szolgál, hogy a sokat odázott kielégülést végleg szabotálja. Ironikus, hogy az események láncolatában épp a feleség feltűnése és gondoskodása hátráltatja leginkább a végkifejletet. Hiszen amíg a főhős vele beszélget, kénytelen letenni a magazint. Azt gondolom, az elbeszélésnek nem pusztán annyi a célja, hogy a pornográf irodalom hagyományait aktualizálja és a szexusról fogalmazzon meg állításokat. Sokkal inkább a házasság intézményének keserű kritikáját és az egyedül az intimitás tereiben átélhető emberi kapcsolódás univerzális lehetetlenségét koncipiálja, miközben egyszerre élcelődik a szabad szerelmen és a prüdérián.20 Amit a szövegben megkonstruált élethelyzetről és időpillanatról tudni enged az elbeszélés, azt egyébként több másik, kanonikus rangú szöveg is reprezentálja az életműben. Mindezt így foglalja össze Reményi József Tamás, egy hagyatékban fellelt drámatöredék, a Last train értelmezésekor: „(...) már egészen nyersen mondatik ki, hogy az életműködés két szélső pontja, a szellem és a szexus – vagyis a nem megélt, képzelt dolgok absztrakciója és a test tudattalan gyönyöre – közt az úgynevezett normális élet hiánya van.” 21 A Play-boy annyiban különbözik a szerző más, metaleptikus módon szerveződő szöve geitől, hogy az alakzatban a pornográfia önreferenciális, késleltetésre apelláló műfaji sajátosságait hasznosítja. Így, bár érzékenyen tudósít az élet és a társadalom által közvetített elvárásrendszer álszentségéről, a lehetséges élvezet fojtottságáról és a társas kapcsolatok eleve elrendelt kudarcáról, mégis azért igazán érdekes, mert olvashatjuk akár a szöveg öröme, tágabban értve az esztétikai tapasztalat mellett tett állásfoglalásként is.22 Bár 20 Az oeuvre számos szövege fogalmaz meg a Play-boy következtetéseivel egybevágó konzekven ciákat a férfi-nő kapcsolat természetéről. A szerző 1980. augusztus 15-én így ír ugyanerről az egyik hagyatéki jegyzetben, a Kreutzer szonátá hoz fűzött reflexiójában: „Tolsztojnak igaza van abban, hogy a házasság, a nő-férfi viszony kényszerhelyzet, de amit ajánl ehelyett embertelen, mint ez a kényszerhelyzet.” 21 Reményi József Tamás, „Egy szerep keres egy szerzőt. Hajnóczy Péter portréjához” in Hajnóczy Péter összegyűjtött munkái. Kisregények és más írások, szerk. Reményi József Tamás 333–354. (Budapest: Századvég Kiadó, 1993), 353. 22 Itt szeretném jelezni, hogy Roland Barthes, az örömszövegek nyújtotta élvezetről szóló megállapításai hézag nélkül illeszkednek a Play-boy ban azonosítható szövegszervező eljárások mindegyikéhez. A Barthes életművében összekapcsolódó, vágy–test–erotika és írás–olvasás–nyelv fogalmi hálózatok érintkezési pontjairól Z. Varga Zoltán írt összefoglaló tanulmányt. Az ő meghatározásait idézem Barthes-tal összefüggésben. Azt írja: „(...) Barthes az örömszövegek nyújtotta élvezetet az elbeszélés középpontjában elrejtett titkos, végső jelölt egyenes vonalú, előrehaladó feltárásaként, az elbeszélés
