Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 9. szám - Fried István „… az »igazi« Európa küszöbén botorkáltunk” (Az ismerős és az ismeretlen az Egy polgár vallomásaiban)

72 ek mégsem egészen; s ami még fontosabbnak tűnik, a határátlépéssel ugyan a személyiség egy másik világban találja magát, nem olyan magától értetődő az oda történő átlépés; amit előző „állomáshelyén”, a négy német esztendő alatt önmagának gyűjtött, ami ott valóban sajátként artikulálódhatott, ami önmagasága átalakulástörténetének „bensővé” tett része lett, nem hagyható maga mögött. Kiváltképpen, hogy ama hozadékot, mely a „másik” Németországból származott, világszemléletébe integrálta. Hogy ez 1923-ban is ily egyér­telműséggel fogalmazódott volna meg az utazó előtt, ezt az értelmezés ugyan joggal kér­dőjelezi meg (a hivatkozott Thomas Mann műveivel való behatóbb ismerkedés semmikép­pen nem keltezhető 1923-ra, némi előzményt feltételezve, inkább a Nobel-díj megítélésétől lehet számítani), ezért újból arra céloznék, hogy a lényegében 1934-gyel, az apa halálával befejeződő elbeszélésbe nem kronológiailag iktatódnak be az 1929–1934 között történtek. Ám újra: a határ megélése nyomán támadt élmények, ez élmények fakasztotta ráisme­rések néhány elemére nem célszerűtlen utalni. Az európai utazás első benyomásai azt az addig fel nem ismert (és ki tudja, mennyire feltételezett) sejtést erősítik: két világ határán válnak el egymástól, lesznek nyilvánvalók olyan tényezők, mint a centrumé és a perifériáé. A helyszín: „a kimustrált vasúti kocsi”. Az alább következők ugyan feltételezés formájá­ban mondanak ki valamit, de amit kimondanak, alátámasztja a „közép-európai utas”-ban a rajta úrrá lévő alacsonyabbrendűségi komplexust. Hiszen a tárgyi környezet félreérthe­tetlenül adja tudtára: utazása, kényelme, a szolgáltatás minősége ki van szolgáltatva egy/a központ jó- vagy kevésbé jóindulatának. A vasúti társaság elfogadja utasként, de a vasúti kocsi „állag”-ával legott érzékelteti, mennyire tartja. „Lola az ablak mellett ült, abban a kimustrált vasúti kocsiban, mely valahol a Párizs környéki vonalakon, a helyi forgalomban szolgálhatott addig, s a franciák most száműzték a kocsit ide Aachenbe, a német–belga határszélre, mint valamilyen pestises vidékre. (...) »Jó lesz nekik« – gondolhatták a párizsi irodában, mikor leküldték a kocsit Aachenbe. S csakugyan jó volt ez így nekünk.” A hatalmi átrendeződés győzteseit a legkevésbé sem érdekli Aachen európai történelmi múltja, az onnan, a „túl”-ról ide utazók „kiszolgálása”; értésükre adják, hogy a központ­ból a határnak ama oldala „pestises vidék”, a saját és az idegen között létesülő kapcsolat jellegét a „büdös-avas, toprongyos vasúti kocsi” érzékelheti az utazóknak. Az alfejezet egy további passzusában a személyre, személynek szóló helyzetleírás erősíti, miszerint egyrészt a „szemioszférának aszimmetrikus struktúrája van,” részint: „Az aszimmetria a kölcsönviszonyok között válik láthatóvá: a szemioszférának van centruma és van perifé­riája.”15 Az Egy polgár vallomásai ban az önleírásból kibukó (ön)irónia a védekezés szolgálatára van szegődtetve. Az elfogódott utasok a kényelmetlenséget európaiként fogadják el; euró­paiak, mert elfogadják, amit európainak tartanak: „Dideregve ültünk e törött ablak mellett, bámultuk az »európai« katonákat.” „Minden »európai« volt szemünkben, a büdös-avas, toprongyos vasúti kocsi, a nagy hatású, ezüstmonogramos, pecsétfoltos kabátban szuszo­gó belga jegyszedő, a vaksi szortyogó gázlámpa a kupé mennyezetén.” „Nyilván »euró­pai« volt számunkra a lószőr is, mely kilógott a kupé rongyos üléséből.” A visszaemlékező a kellő távolságból nézve teszi az európait az idézőjelek közé, a felkészületlen vagy az áhí­tattal felkészülő utasok nem a „vidékiség”-re ismernek a vasúti kocsiban, hanem a maguk vidékiségétől vezettetve érzik, amit „aszimmetriá”-nak könyvelnek el. Igeválasztásomat talán elfogadhatóvá teszi, hogy utóbb az elbeszélő fölkészültségéről számol be. „Mi olvastuk már akkor az »egész francia irodalmat«, – s csakugyan olvastam Zola, Anatole France és Maupassant néhány regényét, lehetőleg német vagy magyar fordítás-15 Lotman, i. m. 94.

Next

/
Thumbnails
Contents