Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Fried István „… az »igazi« Európa küszöbén botorkáltunk” (Az ismerős és az ismeretlen az Egy polgár vallomásaiban)
67 Ezt majdnem budai letelepedését követőleg a váratlan gyorsasággal formálódó gut gehende Schriftstellerei, a jól menő íróság karriertörténetének epizódjai, eleinte inkább az újságcikkek poentírozó előadásmódjával szatirizáló, a pervertálódó pszeudopolgárisággal jellemzett életforma bírálata és az önnön társasági-társadalmi szokásrendjének megfelelésein érzett írói döbbenet párhuzamai fokozzák. Mindezek majd olyan regények születéséhez járulnak hozzá, melyek az egyetemesnek érzékelt válságot a személyiség drámájaként viszik színre. Innen nehézség nélkül kapcsolhatunk vissza a kortársi német és francia irodalomhoz, foghatjuk föl, miért lehetett Franz Kafka prózája (hangsúllyal az általa fordított Átváltozás [nála: Változás ]) a húszas évek megrázó élménye, miért éppen a Zendülőkről gondolta Gara László, hogy a francia közönséget érdekelheti, és miért éppen Gabriel Marcel ismertette a fordítást – igen méltányosan; de azt is, merrefelé irányíthat az Idegen emberek nem pusztán imagológiai-néppszichológiai/karakterológiai elemzése. Amikor az ifjú Márai a bizonyára nem könnyen kierőszakolt szülői jóváhagyással7 a német egyetemjárást célozta meg, elsőnek az újságírás-stúdiumokat választva, akarvaakaratlanul szembesül egy, a hazaitól eltérő hagyománnyal. Hiszen itthon legfeljebb a gyakorlatban tanulhatta ki a publicisztikát, míg német nyelvterületen már a XVIII. században, Göttingában Ludwig August Schlözer tartott újságírói kollégiumokat, melyeknek magyar földről származó résztvevői (is) voltak. S ha a szépirodalmat illetőleg Márai némi felkészültségéről is megemlékezhetnénk, az újságírói stúdiumok szokatlansága és német alaposságú-iskolás szervezettsége taszította. Az előbbihez: úgy ült Else Lasker-Schüler mellé a berlini kávéházban, úgy vette kézbe Kurt Pinthus antológiáját, a Menscheitsdämmerung ot, hogy tizennyolc-tizenkilenc évesen már tanulmányoz(hat)ta Kassák Lajos műveit, mint ahogy irodalomfelfogását árnyalatokkal gazdagította: hallgatója volt Babits Mihály 1919-es egyetemi előadásainak. A német földön megélt rokonság- és idegenségérzésről beszámolva, az Egy polgár vallomásai élénk színekkel festett fejezetei korántsem kínálnak oly egyértelmű választ, ahogy néhány sokat mondó kijelentése ígéri. Ami az ismerősségre utalást, és ami a német városokban folytatott élet egyéniségépítő/romboló hatását illeti, mindenekelőtt a franciaországi létformákkal, magatartás-alakzatokkal történő szembesülés fényében értékelődik. A németországi négyesztendős élet természetesen nem a valamiképpen ismerősnek tűnő, helyenként rokoninak (el)gondolt viszonylatok jegyében formálódik, még akkor sem, ha – mintegy – történeti dimenziók (az ősök földje) körvonalazódnak, valamint az, hogy viszonylag megbízható nyelvtudással érkezik: jóllehet ennek a kassai kétnyelvűség mellett csupán némi bécsi előzményeit hozhatja Márai föl. Az 1920-as esztendők elejének berlini művészeti sokszínűsége lipcsei, frankfurti újságíró körök nyitottsága (illetőleg többek közt magyarok, oroszok jelenléte) jóval inkább tette lehetővé a törekvő magyar költő bekapcsolódását a művészeti életbe, eredményezte német nyelvű újságírói-írói kísérleteit, mint majd a még többszínű párizsi művészeti élet. Márai olyan neves német szerzőkkel találkozott, mint Ringelnatz, Kaiser, Párizsban azonban legfeljebb az asszimilációra érezhetett (ha egyáltalában érzett) késztetést, arra a legkevésbé, hogy írói körökben forgolódjék, vendégként szerepeljen a francia publicisztikában. Beszédes, hogy magyar és emigráns személyiségek bukkannak föl, mint Unamuno az Egy polgár vallomásai ban, majd egy Barbusse-szel készített interjú jelez közvetlen francia kapcsolatot. 7 Márait azzal a feltétellel engedte apja külföldre, hogy beiratkozik egy egyetemre, és lehetőleg diplomával tér haza. Márai valóban beiratkozott, kiváltotta az indexet, a félév végén aláíratta, s bár meglátogatott városaiban papíron egyetemi hallgató volt, végbizonyítványt sosem szerzett. Apja megnyugtatására az aláíratott indexekről beszámolt.
