Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 9. szám - Lengyel András: „A József Attila-filológia crux-a” (A csodaszarvas datáláshoz)

62

egy vidéki tisztképzőben szerezte meg, és a katonai elitet képző Ludovikának soha nem volt növendéke. Az épületet, mondhatnánk, csak kívülről ismerte.

*

Az olyasféle „unortodox” kapcsolatoknak, mint a Danzinger–Rátz, illetve a József Attila–Rátz kapcsolat is volt, a mindenféle eszmecserére alkalmas, kávéház mellett, a Bartha Miklós Társaság volt a „természetes”, éltető közege. A Bartha Miklós Társaság ugyanis a legkülönbözőbb társadalmi elégedetlenségek integrálóműhelye, fóruma volt, itt a szélsőjobb és a szélsőbal máshol elképzelhetetlen koegzisztenciában létezett együtt, és az egész társaság az ideológiai politikai erjedés szolgálatában állott.

A költő Juhász Gyula kedvenc idézete, hogy tudniillik „bármily bolondul forr a must, bor lesz belőle”, itt e közegben csak félig igazolódott: forrt a must. Az orientációs krízis bonyolultságát mi sem mutatja jobban, mint Agárdi egyik 1933. áprilisi cikkének problémafelvetése. Ekkor az Ujság egyik vezető munkatársának, Kóbor Tamásnak egy aktuális megjegyzését tette meg mottónak (ez számára afféle ugródeszka volt, az aktualitáshoz való kapcsolódás), majd már a cikke első mondatában a következő, ma sokakat meglepő alternatívát rögzítette: „»Sztálin, Hitler és Roosevelt fogják megölni a kapitalista termelési rendet« – kiáltott fel egy francia lap cikkírója a napokban.” Majd így folytatta: „Hogy Sztálinnal hányadán vagyunk, azt tudjuk, és rövidesen el fog dőlni az is, hogy meny

nyiben kész Hitler antikapitalista agitációs jelszavait tettekké változtatni, de Rooseveltet igazán igazságtalanság volna a mai gazdasági rend tudatos aláaknázójának nyilvánítani.” (Ujság, 1933. április 9.) Ebben az érvelésben számunkra nem az az érdekes, hogy megvédi az amerikai elnököt, bár akkoriban az elnök antikapitalizmusa az ideológiai közhelyek egyike volt, még csak nem is az, hogy Sztálin szerepét elmaszatolja, hanem az, hogy mint a fölsorolásból kitetszik, ebben az antikapitalista frontban a már hatalomra jutott Hitlert, illetve pártját is benne látta. A Hitlerre vonatkozó megjegyzés ugyan jelzi, hogy ez az antikapitalizmus nem bizonyos, lehet, hogy pusztán kommunikációs, propagandisztikus argumentum, de mint a gondolkodástörténeti térben megjelenő antikapitalizmus egyik változata, valódi realitása volt ennek a „kommunikációnak” is. Ma már tudjuk, Hitler nagyon tudatosan játszott ezeken a húrokon is, és híveinek egy része, kivált a kezdeti időkben, rezonált ezekre a szólamokra. Hogy ki és hogyan értelmezte ezt a gondolkodástörténeti helyzetet, az nagyon sok mindentől függött. A válasz mind a hagyományos jobboldal, mind a hagyományos baloldal mozgásterét jelentősen befolyásolta. S itt érhető tetten az az illúziórendszer is, amely a Rátz Kálmán-féle homo novusok fejében is megképződött, s amellyel politikai befolyást is igyekeztek szerezni. Hogy lehetőség volt-e ez az ellenoldal az igazi baloldal számára, kérdéses. Mindenesetre ilyen illúziók is léteztek. Az, ami 1933-ban Németországban bekövetkezett, ma már nyilvánvalóvá teszi, hogy ez nem volt valódi lehetőség, hanem legföljebb egy ügyesen alkalmazott demagógiai eszköz keltette illúzió. Abban persze, hogy a Bartha Miklós Társaság körében „erjedő” elégedetlenkedők reagáltak erre a helyzetre, különösebb meglepetés nincs, ám e ponton megnyílt egy végzetes zsákutca lehetősége. Egy olyan zsákutcáé, amelyből jó volt azonnal visszalépni. A csodaszarvas

, majd a Vigasz

, megítélésem szerint, József Attilának e helyzetre való reagálását tükrözi. A megtévedést és a gyors csalatkozást.

E körben (a Japán kávéházban vagy a Bartha Miklós Társaságban) állhatott elő Rátz valami új, „nemzeti” munkásorientáció tervével. A túlzottan opportunus szociáldemokrácia és az egyetlen központból vezényelt, túlzottan merev „moszkvai” kommunizmus egyoldalúságai miatt ugyanis nagy szabad sáv maradt a sem ide, sem oda beilleszkedni nem tudó, vagy nem akaró amorf antikapitalizmus képviselői számára. Az egyik opció, amelynek esélye volt, hogy betörjön ebbe a vákuumba, az „internacionális” (a kor hori-