Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Takáts József: Három bolond nap (Fazekas Mihály: Lúdas Matyi)
107 ismerteti meg az olvasót, Frye könyvében azt a választ találjuk, hogy a komédiában „a sikeres hős jelleme rendszerint egészen kialakulatlan”, s „igazi élete a darab végével kezdődik”.12 A tanító példázat érdemes hőse bizonyára valóban nem lehet lusta, engedetlen, makacs, zabolátlan alak – ám a komédiahősök gyakran épp ilyenek. A komédia a gyarlóság ábrázolásának a terepe. Fazekas műve így búcsúzik el címszereplőjétől: „Azzal lóra kapott, s elment dólgára örökre.” E mondatot talán úgy kell értenünk, hogy a komédia véget ért, a komikus hős lelép, az elbeszélői figyelem immár nem követi tovább: „Matyi férfi lett”. A mű zárlata is magyarázható a komédiák szokásos szerkezetével. Az uraság megjavulásáról szóló hatsoros zárlat narrátori összegzése a cselekményben előkészítetlen. Döbrögi utolsó megszólalásában, közvetlenül a zárlat előtt, egyáltalán nem mutat megbánást: „A négyelnivaló, megvert háromszor”, mondja Matyira utalva, s az olvasó akár úgy is vélhe ti, hogy ha elfogathatná, valóban felnégyeltetné. A zárlatban ellenben az elbeszélő arról számol be, hogy Döbrögi utóbb megváltozott: immár nem bánt törvénytelenül embertársaival, hanem kegyelmesen igazgatta őket. Frye könyvéből is megtudhatjuk, hogy a hihetetlennek tűnő boldog lezárások – „valószínűtlen megtérések, csodálatos átlényegülések, égi közbelépések” – a komédia szabályos megoldásának számítanak. „A boldog végződés nem olyan benyomást kelt bennünk, mintha valószínű lenne – olvashatjuk A kritika anatómiájá ban –, hanem hogy kívánatos, s hogy csak manipulálással jöhet létre.”13 E megállapítás, azt hiszem, többé-kevésbé a Lúdas Matyi zárlatára is érvényes. „Beaumarchais Figaro házassága szándékosan valószínűtlenül fejeződik be, s ezt ironikusan kell értenünk”, írta Eric Bentley, talán helyesen értelmezve a francia komédiát. 14 Nem kön y nyű megmondani, hogy a Lúdas Matyi zárlatát ironikusan kell-e érteni vagy sem. Az újabb szakirodalom nem ironikusan érti, de mintha Kerekes Ferenc 1815-ben még úgy értette volna, amikor verses elöljáró beszédében „Döbrögi úrnak / Példátlan példás megjobbúlását” emlegette. Csavaros megfogalmazása, ha jól fordítom le, azt jelenti, hogy az uraság megjobbulása a zárlatban ugyan példamutató, de egyben példátlan eset is: még sosem fordult elő. A zárlat komoly olvasata mellett talán a mű mottója a lehetséges legjobb érv. A latin nyelvű Phaedrus-idézet nem azt a szerepet tölti be a műben, mint a szakirodalomban olykor vélik, azaz nem az állatmese műfaji kódját kínálja fel az olvasónak15 – a Lúdas Matyi nak vajmi kevés köze van az állatmese műfajához. E mottó gyakorlati-politikai intelem, amely kijelöli a mű odaértett olvasóit: az urakat, akiknek okuk van tartani az alávetettektől. Két magyar fordításban is közlöm a mottó szövegét: „Póroktul óvakodj, bármily fő polczra lépsz, / Mert könnyen áll bosszút a gyors és fogékony ész.” „Szegényektől félj, akármilyen nagy úr vagy is, / Furfangja mindig módot lelhet bosszúra.”16 A mottó megjelöli az eljövendő cse lekmény fő témáját, a bosszút. Bizonyára annak is van jelentősége, hogy latin nyelvű: az urak külön nyelvén íródott, a pórok nem tudhatták elolvasni. Előrebocsátott tanulságnak is tekinthetjük. Szilágyi Márton leszögezte tanulmányában, hogy a Lúdas Matyi szerző je „a történet fabuláris szintjét egyértelmű diszkurzív zárlattal” nem látta el (amint például az állatmeséket szokás).17 Ez igaz; a tanulság, amely akár a történet végén is állhatna, „egyértelmű diszkurzív zárlatként”, mottóként a mű élére került. Így a mottó és a zárlat hat sora példázatos kapocsba fogja magát a művet. Egyetértek Debreczeni Attilával: 12 Frye, i. m. 144. 13 Frye, i. m. 145. 14 Eric Bentley: A dráma élete . Pécs, Jelenkor, 1998. 252. 15 Debreczeni Attila például így érti a mottó szerepét: i. m. 60., 61. 16 Az előbbi fordítást Mocsy Antal, az utóbbit Terényi István készítette. 17 Szilágyi, i. m. 176.
