Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
215 Ifj. Gál Csaba A fiatal utánpótlás képviselője, hiszen a szülei még a szakmai pályájuk legszebb és legaktívabb életét élik. Viszont mára már szerves résztvevője a Gál Szőlőbirtok és Pincészet mindennapjainak. – Gondolta-e gyermekfejjel, hogy a borászszakmát fogja választani élethivatásul? – Azt éreztem, hogy a mindennapjaim része lesz, hiszen a gyerekkorom nagy részét a testvéremmel együtt a szüleink mellett a szőlőben és a pincészetben töltöttük. Nagyon izgalmas volt az egész folyamatot gyerekfejjel látni, még akkor is, ha az összes ok-okozati összefüggést olyan fiatalon nem teljesen érthettük. Akkoriban azonban még nem tudtam, hogy később a mindennapjaim részévé válik a szőlő és a bor. – Hogyan lett ebből szakmai elhivatottság és főállású munkahely? – A családi háttér meghatározta azt, hogy a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem. Mivel csak külön szakon lehetett valaki szőlész és borász is, ezért én első körben az egyetemi alapképzésen kertészmérnök-szőlésznek tanultam, majd kétéves mesterképzésen növényorvosi diplomát szereztem. Mindezek után, már munka mellett, újabb mesterképzés keretein belül okleveles szőlész-borász lettem. Ez így tökéletesen beleillik a családi vállalkozásunkat meghatározó szakmai háttérbe (Apu szőlész, Anyu pedig borász). A gazdaságunk fejődését és növekedését látva, már saját elhatározásból úgy döntöttem, hogy itt folytatom, ill. kezdem a főállású pályámat. – Milyen lehetőség adódik az önálló szárnybontogatásra és az elképzelések megvalósítására? – Természetesen a családi vállalkozás mindenkitől együttműködést követel, ez azon ban nem mond ellent azoknak az önálló törekvéseknek sem, amelyek a későbbiekben befolyásolhatják a fejlődésünket, akár egy más irányt is. Az elmúlt évi szőlőtelepítés tervezése, előkészítése, levezénylése már többnyire az én feladatom volt, és a 12 ha új szőlőterület művelésmódja, fajtaösszetétele részben az én döntésemnek is köszönhető. Látható, hogy egyre szükségesebb a nagyobb arányú gépesítés elérése is, hiszen előbbutóbb nem lesz annyi munkaerő, amivel a szükséges gyors és időben történő munkafolyamatokat, vagy akár a szüretet meg tudnánk valósítani. – Milyen trendek, irányok várhatóak, vagy milyen irányú döntések felé hajlik? – Mikor már ilyen nagyságúra növekedett a gazdaság – amelyet szüleim, és az utóbbi években már én és nővérem is lépésről lépésre fejlesztettünk –, érdemes újra átgondolni az álatalunk termesztett szőlőfajták területi arányait, követni a piaci igényeket, esetleg szűkíteni a fajtaválasztékot. Ebben az esetben optimalizálhatjuk a szőlészeti, borászati munkákat, és egy-egy kiemelt fajtával még több borfogyasztóhoz juthatnánk el. A reduktív technológia által létrejövő virágos, gyümölcsös, könnyed bortípusok nagyon népszerűek, de úgy látom, hogy újra igény lesz arra a különleges ízvilágra is, amit a visszafogott hordós érlelés tud nyújtani. Érdemes lenne ez irányban tovább haladnunk, és akár a nagyobb, 5 hl-es hordókkal is kísérleteznünk (jelenleg minden hordónk 225 l-es). – Mit gondol a hazai és az alföldi borokról? – A magyar borok kitűnőek, és ez alól az alföldi borok sem kivételek, amit a fogyasztói visszajelzések mellett a hazai és nemzetközi borversenyeken elért eredmények is bizonyítanak. Tudjuk, hogy a magyar borok még pozitívabb megítéléséért még nagyon sok tenni-
