Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
216 valónk akad, de külföldön járva – akár franciaországi szakmai út során – jöttem rá, hogy egyáltalán nem kell szégyenkeznünk, sőt büszkék lehetünk a hazai kínálatra. – Van-e szabadidős lehetősége? Milyen a kapcsolata a borászokkal, főként a kortársaival? – Régebben versenyszerűen fociztam, ma már erre nincs szabadidőm, a szőlőbirtok és a borászat vette át ezt a helyet is. Ez a sport hobbiként és a szurkolás szintjén maradt meg az életemben. Az egyetemi társakkal, barátokkal, kollégákkal természetesen tartjuk a kapcsolatot, de sokszor sajnos nincs elegendő idő egymás meglátogatására sem. Talán a borversenyeken, a borbemutatókon történő részvétel és találkozás lehetősége pótolja ezt a kiesést, de továbbra is bízom abban, hogy elérkezik majd az az idő, amikor egymást rendszeresen személyesen is meglátogatjuk, szakmai eszmecserét folytatva. Erre látok reális esélyt, hiszen még a szakmám elején tartok... – Melyek a kedvenc borai? – Leginkább az a bor, amelyik a poharamba kerül. Természetesen már ez is személyes döntés eredménye, de élvezem a borok sokszínűségét. Ha választani kellene, akkor az olyan száraz fehérborokat szeretem leginkább, amelyek fajtajellegesek, a gyümölcsösség mellett komplexek, hosszú utóízűek. Az interjúkat készítette: Bárdos Ferenc Hajós–Bajai borvidék Gonda János A Hajós–Bajai borvidék kicsi falujában, Érsekhalmán, a természettel szoros összhangban gazdálkodik a hazai bioborkészítés egyik úttörője és egyik legjobb szakmai képviselője. – Hogyan kezdődött a szőlővel és a borral történő megismerkedése, mikor dőlt el, hogy az életét a borkészítésnek szenteli? – Gyermekkoromat az Alföld egy másik vidékén töltöttem, aminek már a neve is utal hatott a kérdésben rejlő válaszra, mert Tápiószőlősnek hívták. Nevéből eredően egy évszázados szőlőtermesztési hagyományokkal rendelkező falun nőttem fel. Nagyapámnak és apámnak is volt szőlője, amit művelhettek, de igazából az anyai nagyapám volt a meghatározó ebben a helyzetben, mert olyan belterületekkel rendelkezett, amit nem kellett beszolgáltatni, és emiatt tsz-tag sem volt. Ezen az öt-hat holdon gazdálkodott, ahol nemcsak szőlő, de gyümölcsös is volt, mellette állatokat is tartott, és természetesen bort is készített. Itt kerültem leginkább kapcsolatba a gazdálkodással és lestem el a fontos fogásokat. Kertészeti szakközépiskolában tanultam már, mikor még mindig kijártam a nagyapám földjére, és nagyon büszke volt rá, hogy a barackfái oltását már én végeztem. Voltaképpen ő indított el ezen a pályán.
