Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
193 – Ként azért használnak? – Persze. Tudom, hogy vannak ma már olyan elvetemült kollégák, akik kénmentes borokat készítenek, elhíresztelik, hogy az a jó, tízezer forintért kínálják, és teljesen elferdítik a piacot és a fogyasztók értékrendjét. Magam egyáltalán nem tartom követendő példának. Kénezünk, amennyire szükséges. Ha van egy épen leszedett szőlőnk, amit kíméletesen dolgoztunk fel, nem igényli annyira a ként, mint egy sérült, oxidált alapanyag. Redukálóanyag a kén, amiből kevesebbet kell használni, ha a szőlő egészséges. Mi ennek megfelelően tesszük a dolgunkat. Más adalékanyagokat sem szívesen használunk, csak azt, ami nélkülözhetetlen. Édesapámnak nagy tapasztalata van a szőlőtermesztésben és a növényvédelemben, nagyon hálás is vagyok neki emiatt, naprakész a felkészültsége, tisztában van a legújabb megoldásokkal is, és kézben tartja ezt a területet. – A családi vállalkozásban hivatalosan ön a borász. A borok ízvilágának, karakterének kialakítása főként az ön dolga, vagy közösen végzik az édesapjával? – Ketten oldjuk meg úgy, hogy mindketten nagyon sokat kóstolunk. Fontos tényező ebben a szakmában, hogy a borász egyrészt legyen jó ízlésű, másrészt legyen nyitott, ne szenvedjen pincevakságban, ne csak a saját borát ismerje és szeresse. Mi, édesapámmal kettesben gyakran felkeressük valamelyik kollégát, beszélgetünk vele, megkóstoljuk a borát, megismerjük az elgondolásait. Sok fesztiválon vettünk részt, ameddig a helyzet megengedte. Ott is kihasználtuk a helyzet kínálta lehetőségeket, megkóstoltuk egymás borait. Magam például szoktam bírálni nemzetközi borversenyeken is. Most kaptam meghívást a legnagyobb hazai borverseny, a Vinagora zsűrijébe. Nagyon szép feladat, sokat tanulhat az ember, amit aztán felhasználhat a saját vállalkozásában is. – Milyen a bor-ideálja? – A Szentpéteri boroknak van egy saját stílusa, amit elég nehéz szavakkal pontosan leírni. Nagyon sok hatás ért minket, és ezek mind érezhetők a borainkon. Nem csak a nemzetközi tapasztalatok a fontosak. Számtalanszor előfordult, hogy átmentünk a szomszédba a kollégához, és tőle is tudtunk tanulni. Igyekszünk mindenütt nyitott szemmel járni a világban, és a legjobb tendenciákat érvényesíteni a borainkban. – Csaknem 70 hektáron gazdálkodnak. Van-e szükségük további tételeket vásárolni másoktól? – Mi sohasem voltunk felvásárlók, de tény, hogy egy-két barátunktól veszünk át szőlőt. Kizárólag itt, a városban, és azt is szigorú feltételekkel. Olyannyira, hogy sokszor mi magunk szüreteljük le a vásárolt mennyiséget. Inkább többet fizetünk a szőlőért, de ragaszkodunk az általunk optimálisnak tartott terméskorlátozáshoz. A 70 hektárnak egyébként valamivel több mint a fele, kb. 40 hektár az, ami jelenleg terem, a többi fiatal, új ültetvény. Ha ezek termőre fordulnak, lesz egy nagy ugrás. Tudatosan készülünk rá, például pincefejlesztéssel, tárolókapacitás-bővítéssel is. Mindez egy-két éven belül várható. – Mit tart a legfontosabbnak az eredményeik közül? Kell-e feltétlenül minden évben versenyen indulni, vagy egy-egy díj képes évekre reflektorfénybe helyezni a pincét? – Számos fontos eredményünket tartjuk számon, nem csak a versenyeken elért helye zéseket. Az egyik nagy eredmény volt annak idején, hogy édesapám a nyitottságának köszönhetően meghonosította a városban a Néró nevű új fajtát, amelyet Egerben nemesítettek. Jó lépésnek bizonyult, ma már 16 hektáron termesztjük. Voltak ellenzői a Nérónak, de édesapám nagyon érezte benne a lehetőséget, és a többiek aggodalmaskodása ellenére telepítette. Már 2010 előtt megszülettek az első kísérleti borai, és 2011-ben állt elő az első forgalmi tétellel a Néró rozéból. A 2013-as évjárat pedig Cannes-ból, a rozé-világbajnokságról már aranyérmet hozott. Az eredmény a hazai szakmát is meggyőzte, olyannyira,
