Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
171 Kecel környékén is, de az innováció Vadkertről származott, az első tíz évben csak nálunk fordult elő. Természetes, hogy sokan átvették, nagy segítséget jelentett a gazdáknak, képesek voltak a saját gépükkel megművelni a szőlőjüket. Az első csettegők a katonaság által leadott, házilagosan összehegesztett UAZ motorokból készültek. Szükség volt ezekre az erős motorokra, hogy hatékonyan lehessen a géppel dolgozni. Az UAZ-ok összkerékmeghajtásúak, terepváltóval felszereltek voltak, szemben a szövetkezetben lévő néhány traktorral. A csettegő ötletét az iparosoktól vettük át, végül már szinte minden komolyabb gazdálkodónak volt ilyen gépe. Volt szakszövetkezet másutt is, Balatonbogláron, Tokajban, Ásotthalmon és másutt is, de nem tudtak olyan hatékonyan dolgozni, mint a vadkerti gazdák, mert nem volt hozzá gépük. – Mennyire volt könnyű az indulás magángazdálkodóként? – Édesanyám nem örült igazán, hogy magángazdálkodó lettem. A településen a korosztályomból többen kikötöttek a szőlő mellett, de szinte mindenki valamilyen munkaviszony mellett. Én feladtam az állásomat, csak ebből akartam megélni. Akkor már el lehetett adni a bort magánszemélyként is. Elsősorban a vendéglőknek tudtunk forgalmazni. 1988-ban teremtődött meg a valódi lehetősége annak, hogy az ember magánszemélyként borral kereskedjen. Volt egy komoly előnyöm: hat év fórom volt az akkor megalakuló gazdasági munkaközösségekkel szemben. 30 éves voltam, fiatal, tele tetterővel és energiával. – Ma is fogékony még az új eljárásokra, a szokatlan lépésekre? – Már 1990-ben kint jártam tanulmányúton Olaszországban, ami nagyon nagy motivá ciót adott. Abban az időben hordós kiméréseink voltak, az akkori értelemben vett kannás piacon mi nem voltunk jelen. A hordós kimérőket viszont a jövedéki törvény megváltoztatása bezárásra ítélte, és ez nagyon érzékenyen érintett bennünket. Kényszerpályára kerültünk. Ugyan 1994 óta volt már palackozott borunk, de nem volt kialakult piacunk. Hogy mekkora volt a baj, jól érzékelteti, hogy a jövedéki törvény megváltozásával egyetlen nap alatt elveszítettük a korábbi piacunk 95 százalékát. Szerencsére a nevünk jól csengett azokon a területeken, ahol korábban a hordós kimérőink voltak. – Mennyire fogadták el könnyen az ön borait? – Amikor nekiálltunk a palackozásnak, volt szőlőnk két másik borvidéken is, a Balatonról és a Mátrai borvidékről, Eger mellől. Az egyik olasz tanulmányutam alkalmával éppen szüret idején jártam kint. Azt tapasztaltam, hogy sokkal jobbak a fehérboraik, mint a mieink. Vörösből akkor már voltak nálunk is jó borok, majdnem olyan jók, mint az olaszoknál, de a fehérboroknál szembeötlő volt a különbség. Amikor itthon, szüretben kóstoltam a szőlőinket, úgy éreztem, hogy jobb zamatúak, mint az olasz fajták. Akkor pedig csak a technológia lehet a különbség magyarázata! Hiába kértük, nem adtak át technológiát. Egyre csak az motoszkált a fejemben, hogy nekünk is az olaszokéhoz hasonló ízű és minőségű rozét kellene készítenünk. Ők kissé zöldebben szedték le a szőlőt, mint mi szoktuk. Megkóstoltam a friss borukat, és fantasztikusnak találtam. És akkor megpróbáltuk meghonosítani itthon is, amit odakint láttunk és tapasztaltunk. Éveket vett igénybe, hogy olyan rozénk legyen, amilyet szerettem volna, de mindvégig hittem a sikerben. Kezdetben megmosolyogtak, még a barátaim is. Ezer érvük volt, hogy miért lehetetlen innen elismertetni, hogy nem fogják komolyan venni. Pedig akkor már készítettünk borokat mindhárom borvidékről, ahonnan szőlőnk volt. Beneveztük őket versenyekre, és mindig a mi saját, alföldi boraink nyertek. Elkezdtük finomítani a borkészítés egyes fázisait, és hamar rájöttünk, hogy azokat a jellegzetességeket, amelyeket a fogyasztók ma is keresnek a borokban, innen, az Alföldről lehet a legkönnyebben elkészíteni.
