Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
170 tonosság. Az őseink az 1700-as évek közepén telepedtek le itt. Pfalz környékéről jöttek, és hozták magukkal a szőlő szeretetét és a borkészítés ismeretét. Ők élesztették újjá az itteni szőlőkultúrát, amely már a török idők előtt is megvolt, de utána elenyészett. Mi generációkra visszamenően ebben nőttünk föl, a szőlő már évszázadok óta a megélhetés része volt a családban. Amikor a szövetkezetesítés elindult, a jobb adottságú területeket elvették, de a családi háznál és tanyáknál lévő pincék megmaradtak, a szülők ott borászkodtak. Nemcsak szőlőt termeltek a szövetkezetnek, hanem saját bort is készítettek, amit nem csekély összeg befizetése ellenében el lehetett adni háztól. Apámnak volt a gazdálkodás mellett szakmája is, amiben ugyan hivatalosan nem dolgozott, de itthon azért el-elvállalt munkákat. Az akkori viszonyok között a végén már nagy mennyiségnek számított, amit értékesíteni tudtak. Mi ebben nőttünk fel a bátyámmal, Istvánnal. Nem mindig örültünk neki, amikor a szőlőbe kellett menni. Én akkor már sportoltam is, de a szőlőmunka a szüleim szemében előrébb való volt, mint az edzés. A szőlőt és a vele való munkát valaki vagy nagyon megszereti, vagy nagyon megutálja. Én 1982. március 15. óta, magánszemélyként, már kizárólag csak szőlővel és borral foglalkoztam. – Az év, amelyet az önállósodása éveként említ, még bőven a szakszövetkezetek ideje a területen. Miben különbözött a szakszövetkezet a termelőszövetkezetektől? – Nagy volt a különbség közöttük. A szakszövetkezeti formánál megmaradt a tagok korábbi tulajdona, a szövetkezeti tagság birtokában 10 százalék befizetésével lehetett értékesíteni a bort. A 10 százalékot akkor is be kellett fizetni a meghatározott árból, ha nem a szövetkezetnek adta el a tag a borát. Ez képezte a szövetkezetfejlesztési alapját, ami annak idején nagyon jó megoldás volt. A szakszövetkezet a tsz-nél lényegesen kedvezőbb forma volt. A tsz-ekben egyáltalán nem maradt magántulajdon, nem volt mozgástér, ment minden a közösbe. A szakszövetkezet akár anyagi jólétet is eredményezhetett, és hozott is magával. Ami igazán pozitívum volt, az az eltérő gondolkodásmód, a magántulajdonosi szemlélet volt. Rengeteg vállalkozás ennek a gondolkodásmódnak a következtében volt képes elindulni és megerősödni. Közülük sokan ma már más településen élnek, de a szemléletet innen vitték magukkal. A lényege a kockázatvállalási hajlandóság volt, hogy kicsit bátrabban vágtak bele új dolgokba is, mint azok, akik csak a közös gazdaságban próbálhatták ki magukat. És volt valamekkora tőketartalékuk is. Mai szemmel nézve nem volt ez jelentős összeg, de az induláshoz általában elég volt. Merték a maguk útját járni az emberek. Én ezt tartom a szakszövetkezeti forma legnagyobb eredményének. – A szakszövetkezeti forma csak a Duna–Tisza közén működött, vagy ennél is szűkebben, csak Soltvadkerten és környékén? – Több települést is érintett, itt a környékben rengeteget. A homoktalajokon nem nagyon tudtak tsz-t szervezni. De itt nem csak egyfajta terület van, voltak területek, ahol más típusú volt a talaj, mint például Csáboron, ahol az agyagos talajon 20-30 aranykoronás földek voltak. Ott meg is szervezték a tsz-t. Érdekes ugyanakkor, hogy a jó adottságú területeken sem tudott a tsz olyan eredményesen gazdálkodni, mint a szakszövetkezet a rosszabb adottságú homoktalajokon. A gondolkodásmód a szőlővel foglalkozókon túl elérte az iparosokat is, hiszen nekik is volt szőlejük. Ekkor született meg például a csettegő, ami a kor leleményességének dicsérete. Ma esetleg már megmosolyogják az emberek, de annak idején a tagok a csettegőikkel komolyan besegítettek a szakszövetkezetnek is, hiszen sohasem volt elég a gép, különösen nem a szüreti időszakban. A csettegővel nemcsak árut lehetett szállítani, de például tárcsázni is. A csettegőkből a mai napig is lehet még látni néhányat, pedig a 60-as évek vége óta szolgálnak. Szép lassan elterjedtek Kiskőrös és
