Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
165 – Hogyan néz ki az ültetvény, amelyen gazdálkodnak? – Van egy korosabb, 1980-as telepítésű ezerjó-ültetvényünk a Szarvaskút dűlőben, minden évben arról szüreteljük az ezerjó válogatásborunk alapanyagát. A palackra ennél a bornál ráírjuk a dűlőnevet is. Az eredetvédelem világszerte egyre lényegesebb kérdés, és örömmel mondhatom, hogy Soltvadkert az utóbbi években már felkerült a világ bortérképére. A soltvadkerti ezerjót elismerte önálló fajtának az Európai Bizottság. A Szarvaskút dűlőben lévő területet úgy vásároltam, hagyományos művelést igényel, de állandó, stabil minőséget terem minden évben, így aztán megfogadtam, hogy nem fogom kivágni, amíg én gazdálkodom. – Min múlik, hogy melyik dűlő lesz a kiváló a sok közül? Első ránézésre az egész települést homokos talaj jellemzi. – Hosszú évek tapasztalata, a termés kiváló, különleges minősége, mennyisége, ásványossága dönti el, hogy melyik dűlőket tekintjük kiemelkedő adottságúaknak. A Szarvaskút dűlőben például löszös az alapkőzet, és ezen humuszos, karbonátos a talaj. Ez a minősítés több területünkre is igaz, de azt a minőséget, mint amit ezerjóból a Szarvaskút dűlői terület évről évre biztosít, a többi, például a Bócsán lévő, szintén ezerjóval beültetett dűlőnk, hasonló besorolása ellenére sem képes megközelíteni. – Bócsán is vannak területeik? – Az volt a régi területek egyike. A nagyanyám bócsai lány volt, az ő hozományaként került hozzánk a terület. Bár nagyon közel van, mégis kimondható, hogy Bócsán más fajtáknak kedvezőek a körülmények, mint amilyenekkel mi itt Vadkerten dolgozunk. – Szemben sok más, környékbeli termelővel, önök nem tartanak világfajtákat. Miért? – Amikor elindultunk a pincészettel, egyetértés volt közöttünk abban, hogy nem kel lenek nekünk a világfajták. Azóta annyit puhult az elszántságunk, hogy már van világfajtából készült borunk, egy cabernet sauvignon rozé, de továbbra sem kívánunk ebbe az irányba elmenni. – Más technológiát igényelnek, vagy miért döntöttek így? – Azt hiszem, hogy nem véletlenül honosodtak meg itt azok a magyar fajták, amelyeket dr. Hajdú Edit professzor asszony szerint a közízlés kiszelektált. Ez szinte mindent meg is magyaráz. Nem vitatom azt sem, hogy lehet itt karakteres borokat előállítani a világfajtákból, de feltehetően jóval kevésbé lesz érdekes és vonzó, mint egy kövidinka, amely teljességgel idevaló, és azért is kihívás, hogy nem is olyan régen a leginkább lenézett borok közé tartozott. A szocializmus idején a kövidinkát sikerült teljességgel lejáratni, rossz kocsisborként maradt meg az emlékezetben, és nem ok nélkül. Amikor mi 2006-ban először előálltunk vele, nagy meglepetést okozott. A homoki, alföldi boroknak az az egyik nagy előnyük, hogy könnyedek, behízelgők, amit szinte következmények nélkül, bármikor fogyaszthatunk. – Hány fajtával dolgoznak? – Van 13 hektár kékfrankosunk, hét hektár Irsai Olivér, csaknem ugyanennyi cserszegi fűszeres, van még egy hektárnyi olaszrizling, most telepítettünk rajnai rizlinget másfél hektáron, pinot noirt egy hektáron, van ezen felül három hektár generosa és körülbelül ugyanannyi ezerjó.
