Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
164 az egész borászatot helyezni. A lédig, vagy a kannás kiszerelést egyrészt a média, másrészt néhány lelkiismeretlen termelő és még sok minden egyéb erősen lejáratta. Nekem mindig az volt az elvem, hogy nem a kiszerelés a döntő, nem az tehet róla, hogy mi van benne. Ha így volna, akkor a palackokban mindig csak jó boroknak szabadna lenni. A körülmények azt diktálták, hogy folyamatosan fejlődnünk kell. Például azért, hogy megfeleljünk néhány multi elvárásainak, hogy legyen komolyan vehető mennyiség, amit fel tudunk kínálni a kereskedőknek. Ma már inkább százezres palackszámokról beszélünk fajtánként, mint tízezresekről. És természetesen a megnövelt mennyiséget meg kell tudni tartani ugyanabban a minőségben. És ehhez minden kapacitásunkat arányosan hozzá kellett igazítani, a logisztikától a feldolgozókapacitáson át a tárolásig és a szállításig. Nagyon átalakult a géppark is. Valaha virágkorukat élték a csettegők, szinte a vidék jelképének számítottak. Ma már az országos vagy a nemzetközi piacra szállító termelők komolyabb gépparkkal kell, hogy rendelkezzenek. A szüret is modern szőlőkombájnokkal történik. A feldolgozókapacitást is úgy kell kiépíteni, hogy csúcsidőben is képes legyen fogadni a beérkező terményt, mert ellenkező esetben elképzelhető, hogy a termelők más feldolgozóba adják el a szőlőt. A teljes folyamatot a maga komplexitásában kell nézni, és ehhez bizony óriási szemléletváltásra volt szükség. – Mekkora volt az eredeti családi terület, és hová fejlődtek mára? – Akkor még holdakban beszéltek, de úgy becsülöm, a nagyszüleim szőlőterülete olyan másfél-két hektárnyi lehetett. A szüleim már 7 hektárnyi területen foglalkoztak szőlővel, és folyamatosan törekedtek a fejlesztésre, ma pedig 38 hektárnyi ültetvénye van a családnak. És emellett a felvásárolt szőlőmennyiség is jelentős. 2020-ban például 100 hektárt meghaladó területről jött be szőlő a pincébe. Ez azt jelenti, hogy majdnem 10 000 mázsa szőlőt dolgoztunk fel. – A partnereikkel, akiktől vásárolnak, előre szerződnek? – Szerződünk, és minden tételt, amit megvásárolunk, megnézünk előre. Vannak feltéte leink, hogy mikor, milyen állapotban vesszük át a termést. Ez kiterjed a gépek állapotára is. Nem tudunk elfogadni rozsdás kádakban szállított szőlőt például. További feltétel a gyors, lehetőleg azonnali beszállítás. Igaz, hogy többet is fizetünk a szőlőért, mint a kevésbé igényes felvásárlók. – Néhány órás késedelem ennyit számít? – Rengeteget. Nagyon lényeges az, hogy azonnal beérjen a szőlő a feldolgozóba, akkor is, ha félig van a kád, ha elromlott a kombájn, és órákat vesz igénybe a javítása. Ha várnánk vele, már nem volna megfelelő. Különösen, hogy van exportlehetőségünk a hidegen lefojtott mustra az Európai Unió több tagállamába is. Itt, ha lehet, még szigorúbbak a feltételek. – Mi a lefojtott must további felhasználási módja? – A cseheknél bort, pezsgőt és üdítőitalt készítenek belőle. Az olaszok is a boraik készítéséhez használják. – A feldolgozott mennyiség hosszabb idő óta ilyen magas? – A korábbi években 8-9 ezer mázsa körüli szőlőt dolgoztunk fel, de a tavalyi évben kényelmesen megvolt a 10 ezer mázsa, amihez a préskapacitást meg kellett növelnünk. A termelőnek is létkérdés, hogy gyorsan be tudja szállítani a termést. A fogadó- és feldolgozókapacitás növelésének tehát az a célja, hogy mindenki jól járjon a bővítéssel. Az idő a legdrágább dolog az életben.
