Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Kontor Enikő, Csávás-Ruzicska Tünde, Szabó Ádám Csaba kerámiái
197 – Van-e fogadókészség a mai fiatal keramikus generációban arra a szemléletre, amelyet önök Néma Júliával, Szabó Ádámmal és Kontor Enikővel képviselnek, vagy inkább időleges jelenségként tekintsünk rá? – Van rá igény. Az egyetemről most kikerülő fiatal generáció már rácsatlako zott erre a vonalra. Még tart a trend. Nyilván nem lesz így az örökkévalóságig, de most még tart. Külön szerencsém, hogy tényleg nagyon szeretem az edényeket. Ha a gasztronómiai trend le is csendesedik idővel, a magánmegrendelők feltehetően még hosszabb ideig jelen lesznek az életemben. Az ő körükben jelentkező igény szerintem még nőni is fog. – A fatüzes égetéshez Keleten jelentős filozófiai hagyomány is társul. Önt is érdeklik ezek a vonatkozások? – Igen, utánanéztem, de ez nem csak filozófia, hanem elsősorban természe ti adottság. Amíg nem voltak elektromos kemencék, itt a Kárpát-medencében is fatüzes kemencékben égettek. Itt olyan a nyersanyag, az agyagásvány, amit legfeljebb 1000 fokon lehet égetni, utána egyszerűen elolvad. Az ilyen hőfokon égetett népi kerámiák porózusak, ezért törékenyebbek. A kelet-ázsiai területeken, ahol a magas hőfokú kemencék elkészültek, más típusú nyersanyagok találhatók. Kínában egészen konkrétan a hegyekből folyik le a kaolin, a maga természetes formájában. Nálunk, Európában ezt a porcelán alapanyagot összetevőiből, kaolinból, földpátból és kvarcból keverik össze. Jártam a kínai porcelán szülővárosában, Jingdezhenben, ahol több évezredes hagyománya van a porcelánkészítésnek. Nagyon meghatározó szakmai élmény volt. – Láttam gyönyörű, földszínekben pompázó munkáit, ugyanakkor szépséges akvamarin kékeket is. Hogyan dönt a színekről? – Ez éppúgy változik, mint ahogy én is megélek különböző életszakaszokat, az anyaság előtti kort, és a jelenlegit, amikor egyre nagyobbak a fiaim. Változnak körülöttem is, bennem is a dolgok, és természetesnek is gondolom, hogy változnak. – Tíz éve diplomázott, de még úton van, doktori tanulmányokat folytat. Kell-e a doktori cím, és mire, ha az egyetemi oktatást nem ambicionálja? – Azért kezdtem a doktori tanulmányokat, mert el tudom képzelni, hogy tanítsak később, akár az egyetemen is. Hívtak vissza a MOME-ra az utóbbi években, hogy tartsak rövidebb kurzusokat, mert azt tudták rólam, hogy amíg a Tömörkényben tanítottam, sikereim voltak a tanításban. Szép portfólióval érkeztek a növendékeim a felvételijükre, és erre felfigyelt az egyetem. Szerettem és szeretem is a tanítást. Az utóbbi éveket azonban inkább az alkotásnak és a szakmai fejlődésnek szenteltem, azonban fontosnak tartom és érdekel a magasabb szintű, a filozófiai igényű gondolkodás a világról és a szakmámról, nemzetközi és multidiszciplináris tekintetben is. – Tervezi-e, látva a megrendeléseket, hogy valódi manufaktúrává fejleszti a műtermét? – Semmiképpen. Én szeretem, hogy magam készítem a tárgyaimat. A tárgyai mat, amelyek attól olyanok, amilyenek, hogy az én kéznyomom, az én arányaim,
