Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Kajtár-Czinege Anikó: A klímaváltozás hatásai a gyümölcstermesztésre (A klímaváltozás mint komplex rendszer)
127 A gyümölcstermesztést veszélyeztető károsító fajok és egyedszámuk változása A klímaváltozással hazánk éghajlata várhatóan mediterrán jellegűvé, melegebbé és szárazabbá válik. Várhatóan a csapadék és a páratartalom csökkenésével a kórokozó fajok és egyedszámuk alacsony szintje jósolható. Nem így a kártevők, melyek között számos új, inváziós károsító jelenik meg gyümölcsöseinkben. Ezek elsősorban melegigényes fajok. Nagy jelentőségű például a már hazánkban néhány éve károsító dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa), emellett más inváziós fúrólégyfajok (keleti cseresznyelégy – Rhagoletis cingulata) is okoznak kártételt a gyümölcsöseinkben. A földközi-tengeri gyü mölcslégy (Ceratitis capitata) is előfordul, de jelenleg még nem tud áttelelni hazánkban. A melegedéssel várható megtelepedése és áttelelése is. 2017 augusztusától jelen van hazánkban a diólevél-aknázómoly (Coptodis calucifluella) is, melynek dió a tápnövénye (Tuba et al., 2012; Takács et al., 2017). Várható a szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryocos muskuriphlius) faj megjelenése is, valamint az Aonidiella aurantii, ez utóbbinak széles a gazdanövényköre, a citrusoktól kezdve, az almatermésűeken át, a szilva, szőlő, vadrózsáig. Ez a kártevő a mediterrán és a trópusi, szubtrópusi területeken egyaránt előfordul, az egyenletesen száraz, meleg időjárás kedvez számára (Melika, et al., 2003). Lehetőleg az invazív (idegenhonos) fajok ellen valamilyen fajspecifikus védekezést alkalmazzunk (pl. feromonokat), de ne a károsító természetes ellenségét hozzuk be. Hogy miért ne? Mert akkor már két „idegen” faj lesz a termőterületen, és okozhatnak katasztrofális károkat azáltal, hogy a hazánkban honos fajokat életterükből kiszoríthatják. Az invazív fajok súlyos és egyre növekvő veszélyt jelentenek az Európában honos biológiai sokféleségre. TERMESZTÉS ÉS DIVERZITÁS A napjainkban alkalmazott integrált gyümölcstermesztés során cél az, hogy ne csak puszta talajon neveljük a gyümölcsfáinkat, hanem minél nagyobb fokú diverzitás jellemezze a növényállományunkat. Ami áll az eltelepített gyümölcs termő növényből, de lehetőleg annak is több fajtájából. A sorközökben a termé szetes gyomflórát kezdjük rendszeresen kaszálni. Első években még a kétszikű gyomok vannak jelen, majd fokozatosan megjelennek az egyszikű gyomok, amelyek már sokkal jobban bírják a rendszeres kaszálást, és több fajból tevődnek össze, amelyek sokkal jobban alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz. De nemcsak a természetes gyomflóra hagyható meg, hanem akár gyeptakaró is vethető az ültetvénybe, ekkor érdemes szárazságtűrő fűfajokat alkalmazni. Ha lehet, 3-5 fűfaj magkeverékét vessük el. A gyümölcsösbe a fűtakarón kívül szélvédő erdősávok, szélvédő sövényfalak is kialakíthatók, melyeket természetesen több őshonos fajjal érdemes létrehozni. Mind a természetes gyomflóra, a fűtakaró, mind az erdősáv és a sövények életteret biztosítanak a gyümölcstermő növényt károsítók természetes ellenségei számára is, mint például a katicák, fátyolkák, fürkészdarazsak, ragadozó poloskák, ragadozó atkák, énekesmadarak és még sorolhatnánk a hasznos élő szervezeteket. A növényvédelmet úgy kell alakítanunk, hogy
