Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Boldog Zoltán: Arany János rejtett politikai és poétikai programja (Történelmi balladákká tördelt nemzeti eposz)
85 udvar között. Hasonlóan tett Rozgonyiné, aki férjével együtt a királyt is kimentette szorult helyzetéből. Arany politikai gesztusai talán még annál is finomabbak, mint ahogy korábban sejtettük az egyértelmű aktuálpolitikai allegóriaként is felfogható Szondi két apródja és A walesi bárdok olvasása után. T örténelmi balladáiban az esztétika és a politika kézen fogva jár. Egyik erősíti a másikat, de mindkettő önállóan is megáll a lábán. A szerb–magyar Hunyadi és társai „Előhang akart lenni a Hunyadi-balladakörhöz” – olvasható a Hunyadi csillaga című vers előtt. A megjegyzés, hogy csak „akart lenni”, visszaigazolhatja a kudarcot: nem sikerült összeállítani a balladakört. Pedig a Hunyadiak történelmileg kiválóan dokumentált ideje hatalmas nyersanyagot biztosíthatott Arany Jánosnak. Ő látszólag mégi s lemondott erről az egységről. Csak találgathatunk, pontosan miért. Annyira élő lehetett még az irodalmitörténelmi emlékezet, mint Zrínyi Miklós Szigeti veszedelme esetében, hogy nem volt szük ség a történtek megverselésére? Ha Kölcsey Ferenc Hymnus ára gondolunk, akkor vissza igazolódhat ez az élő emlékezet. Az „itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai” és a „nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára” sorok azt bizonyítják, hogy a reformkorban Kölcsey számára hasonló nemzeti identitásképző erővel bírt a Hunyadi-történetkincs, mint Arany Jánosnak harminc évvel később, a világosi fegyverletétel után. Elkészült azonban ebből a balladakörből többek között a Hunyadi János „születését” bemutató darab, a Szibinyáni Jank . Ez összeköti a Rozgonyiné ból ismert Zsigmond király idejét a Hunyadiak időszakával. Röviden elmeséli, ahogy Zsigmond király és császár Rácországban felfedezi magának Janko Szibinyánit, aki egy farkas után eredve bizonyítja harcedzettségét. Ezután az uralkodó udvarába hívja a fiút, a későbbi Hunyadi Jánost. A ballada zárlata azonban nem magára a hős felfedezésére helyezi a hangsúlyt: „Most is vallják, egyre dallják, / Szerbhon ifjai, leányi, / Guliczájok hangja mellett: / Ki volt Janko Szibinyáni. / De magyar ajakon is / Neve, híre általános: / Mert hisz él még... él örökké / A dicső Hunyadi János.” Szibinyáni kapcsán az válik fontossá, hogy őt több népcsoport sajátjának tekinti (a magyarokon és a szerbeken kívül a balladában fontos szerepet kap az erdélyi kötődés is). Hunyadi figurája mind a szerb, mind a magyar szájhagyománynak sajátja a ballada sugallata szerint. Szibinyáni nemzeti hőssé érése, Hunyadi „születése” azonban a magyarsághoz kötődik, és az európai ügyekért való munkálkodáshoz. Vajon miért lehetett szüksége Arany Jánosnak arra, hogy a magyar olvasók előtt bizonyítsa a szerb–magyar közös hagyomány létezését Hunyadira vonatkozóan? A magyar szabadságharc bukása szorosan összefügg a nemzetiségi kérdéssel, amelynek megoldása nélkül nehezen lett volna rendezhető a Magyar Királyság helye a Habsburg Birodalomban. A Szibinyáni Jank a nemzetiségekkel való közös hagyományra irányítja a figyelmet, és a világosi fegyverletétel után a velük szembeni vádló magatartás helyett egyfajta megbékélés, kulturális közeledés, a közös történelemmé olvasás lehetőségét veti fel. A politikai megközelítés azonban itt sem ennyire egydimenziós. Gondoljunk csak az aradi vértanúkra, akik között szép számmal találunk olyanokat, akik nemzetiségi származásuk ellenére a magyar szabadság hősei lettek. Tipikus példája ennek Damjanich János, aki szerb származásúként is magyarnak vallotta magát, és a szabadságharc legendás tábornokává vált. Akár egyedül az ő sorsával is megfeleltethetnénk Szibinyáni Jank karriertörténetét, de tekinthetjük annak bizonyítékaként is, hogy a magyarság képes volt integratív erővel hatni a nemzetiségekre, és azok válhattak hősökké közülü k, akik vállal ták a magyarrá válást.
