Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homok- hátság középső vidékén a XVII–XVIII. században
55 A bors mellett fontos fűszernövény a sáfrány , gyömbér is. 87 A sárfrány honi növénynek számít, a gyömbér jószerivel kereskedelem útján került a piacokra.88 A városi számadások bizonyítják, hogy valamennyi fűszert rendszeresen beszerezte a tanács a konyhájára. Minden bizonnyal a lakosság is élt velük, azonban írásos dokumentumok hiányában erről nem lehetnek ismereteink. Legkorábban 1632-ben történt róluk említés, amikor a számadó bíró feljegyezte, hogy „Dőmőtőr Deak Borsott, Safrant, Giőmbert hozott 2 Tall. Borsot Saffrant wőttűnk dn 6”, 1634-ben „Győrrűl hozattunk mas fel font Borsoth 1 Tall.”, 1636-ban helyi kufártól, „Borsot hoztunk be Baltanetul dn 2”, 1637-ben „Borsot safrant Kadasnetul hogi az Püspök it Wolt hoztú’k akkor be dn 14”, 1641-ben „Szarka Jánossal masodczor hozattunk Borsott Safrant harom tehelý Kest Es eggi Paar Aranias kest f 8 dn”.89 A másodbíró feljegyezte 1653-ban, hogy „ Keresztesi Istvannal hozattam Borsot felfeldrőll f 3 dn 45”, ugyanakkor ,,Bors tőrő mosart wőttem f 2 dn 20 [...] 2. Desat wőttem Turonak walot dn 28 [...] Debreczeni Aros Embertűl wőttem Negy Font Borsott a’ hazhoz 2 Talleron”. 1668-ban a ,,Keczkemethi Varasban Katalin napkor vásárlot Biro’ Uram Vargha János Váras számára Borsot. Győmbért Varas szamara flor 5. dn. 12”, 1671-ben is „Buda Péterrel hozattunk Győrrűl -3 Funt Borsot 4 Lakatot 1. Lé szűrűt 3/II tall”.90 A gömör-kishonti rimaszombatiak lerakatot is létesítettek a városban, ahová folyamatosan szállították árucikkeiket Nagykőrösre, Kecskemétre. A kőrösi feljegyzések szerint például 1678. augusztus 20-án „Rimaszombatiaktul Vasarlottunk 8 Funt Borsot f 7 dn 20 Safránt f 1. dn 60. Szekfüvet dn 20”, 1679-ben „Rymaszombatiaktul vettűnk Kett szal vasat f 1 dn 60 Győmbért dn 20”; 1681-ben a rimaszombati Liptai Istvántól 6 font borsot, Répásnétól székfüvet és sárfrányt, Gyarmatinétól 2 font borsot vettek, 1719-ben pedig „Edgj bors malmot 1 forint és 15 dénár értékben”.91 87 A sáfránynak létezik „szelíd” és vadon nőtt fajtája. Kecskemét város kiadásai között jegyezte föl például a számadó második bíró 1670-ben, hogy „Szent Lőrincz napjan [...] Vad Safrant wettem dn. 18.” MNL BKML KkV SzK 1670/71. 206. pag.; A Kárpát-medencében is őshonosnak tekinthető. A főúri konyhák nélkülözhetetlen fűszerének számított a középkorban. A sáfrány virágjának a szárított vörösbarna színű bibéjét használják fűszerezésre, a leves étvágygerjesztő, aranysárga színt és kellemes ízt kapott tőle; a gyömbér Kínából terjedt el világszerte. Sajátos illatú, csípős, kesernyés ízű gyökerét használják fűszerként. Levesek, főzelékek, húsételek, sütemények, télire eltett gyümölcsök ízesítésére használták, de nyersen is fogyasztották (Wikipédia). 88 A XVI. századi török vámnaplók dokumentálják, hogy a Dunán kereskedőhajókon gyömbért is szállítottak Budára. Innen is elterjedhetett további kereskedelem útján. Fekete Lajos – Káldy-Nagy Gyula i. m. 57., 116., 175., 252., 273. 89 MNL PML NkV SzK 1632/33, 112–113. pag.; SzK 1634/34; SzK 1636/37, 110. pag.; SzK 1641/42, 187. pag. 90 MNL PML NkV SzK 181, 183, 187. pag.; 1668/69, 1668. dec. 7.; SzK 1671/72, 172. pag.; SzK 1678/79, 197. pag. 91 MNL PML NkV SzK 1678/79, 197.; SzK 1679/80, 212. pag.; SzK 1781/82, 1681. máj. 7. 209–210. pag.; SzK 1719/20, 32. pag.
