Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Bengi László: Kollíziók és alternatívák a modernségkutatásban (Lengyel András Irodalom és modernizáció – kollíziós szerkezetben és A modernség gondolkodástörténetéhez című köteteiről)
102 Botorság lenne azt hinni, létezik értéksemleges elemzés vagy az affektív elemeket teljeskörűen kikapcsoló, maradéktalanul racionális érvelés. Ha más nem is, emberi végességünk gátat szab ennek. Ebből adódóan a modernség normatív felfogását sem lehet egyszerűen meghaladni. Így az sem oly meglepő, hogy Lengyel András érvelésében a normativitást sugalló ítéletek is olyan belátásokhoz vezethetnek el, amelyek relevánsan irányítják rá a figyelmet eleddig kevéssé komolyan vett, súlyukhoz mérten elhanyagolt kérdésekre. A velünk egyetértőket meggyőzni nem nagy művészet – Lengyel András azonban mintha nemegyszer épp azokhoz szólna, akik nem, vagy legalább nem teljesen értenek vele egyet, sőt teljességgel talán soha nem is fognak egyetérteni vele. A modernség értel mezésére tett kísérlete ezért valószínűleg nem a leghálá sabb feladat, ám annál fontosabb és tiszteletet érdemlőbb vállalkozás. Aki ugyanis veszi a fáradtságot, és nyitott figyelem mel olvassa a szerző írásait, az aligha téveszti szem elől, hogy Lengyel András nemcsak impozánsan hatalmas tudásanyagot mozgat, hanem rendre olyan váratlan gondolkodástörténeti összefüggésekre mutat rá tanulmányaiban, amelyek biztosnak hitt előfeltevéseink, kényelmesen ismételt sémáink következetes újragondolására ösztönöznek. Az érzékeny elemzések által fölvetett izgalmas és összetett kérdések sokasága ekként messze nem áll meg egyes részproblémák feszegetésénél: magában hordja modernségképünk lényegi megújításának esélyét. (Quintus, Szeged, 2017; Pytheas, 2018)
