Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Bengi László: Kollíziók és alternatívák a modernségkutatásban (Lengyel András Irodalom és modernizáció – kollíziós szerkezetben és A modernség gondolkodástörténetéhez című köteteiről)
93 Bengi László Kollíziók és alternatívák a modernségkutatásban Lengyel András Irodalom és modernizáció – kollíziós szerkezetben és A modernség gondolkodástörténetéhez című köteteiről Lengyel András két kötete szorosan összetartozik. A könyvek külső megjelenése e téren akár megtévesztő is lehet: míg a korábbi, nagyméretű, igen apró betűkkel szedett és közel sem vékony Irodalom és modernizáció – kollíziós szerkezetben egyértelműen kapcsolódó, de külön utakon járó írásokból áll össze, addig a vékony, szinte zsebkönyvméretű, mindössze hét tanulmányt magában foglaló A modernség gondolkodástörténetéhez annak ellenére is a monografikus áttekintés felé hajlik, hogy első pillantásra önálló, portrészerű szövegekből épül föl. Az Ignotus-, Osvát-, Juhász Gyula-, Csáth-, Babits-, Szabó Dezső- és József Attilaéletmű egy-egy kérdéskörét középpontba állító tanulmányokban ennek megfelelően jóval kevesebb szerep jut a mikrofilológiai vizsgálódásoknak, s a kötet inkább afféle széles látókörű tablót állít össze a magyar irodalmi modernség kérdéseiről, a tárgyalt írókat jellemző gondolkodási irányokról. A modernség gondolkodástörténetéhez (a továbbiakban GT) József Attila-tanulmányában megfogalmazott szemléletmód a két munka célkitűzésének összefoglalásaként is olvasható: „Nem egy konvenciónak kell megfelelni, hanem az adott problémát célszerű minél pontosabban tematizálni és végiggondolni.” (GT, 140) A(z irodalmi) modernség kérdéskörének minél ala posabb és rétegzettebb átgondolása végett Lengyel András figyelme – ahogy a kötet címe is jelzi – erőteljesen a gondolkodástörténeti összefüggések felé fordul. Az irodalom pedig, értsük bármily tágan, végső soron csak az egyik forráscsoport a gondolkodásbeli alapállások történeti megértéséhez, jóllehet alighanem az egyik legjelentősebb, mert legösszetettebb – módszertanilag persze ekként közel sem problémátlanul kezelhető – forrás. A kötet ebből adódóan éppannyira törekszik arra, hogy az irodalom távlatából minél rétegzettebb képet tudjon adni a modernségről, mint ahogy arra is, hogy a modern gondolkodásmódok összefüggésébe ágyazva az irodalomtörténeti folyamatokat is minél több síkon értse meg. Juhász Gyula kapcsán például Lengyel András arra a következtetésre jut: „Az »egyhangúnak« mondott Juhász neve legalább három, markánsan különböző költő fedőneve.” (GT, 41) Ez a megállapítás azonban nem csupán önmagában, a Juhász-életműre vonatkoztatva érdekes. Juhász munkásságának a maga összetettségében való újraértése azért is lényeges, mert annak „megértése és leírása közelebb visz a születő magyar irodalmi modernség szükség képpeni variációgazdagságának, s e sokszínűség, beépített, törvényszerű buktatóinak megértéséhez” (GT, 42). Irodalom- és gondolkodástörténet egymást megvilágító vizsgálata során a portrészerűen tárgyalt írók példái elsősorban a magyar modernség belső feszültségekkel terhelt történetét tárják föl, s ezért, a kötet célkitűzése felől nézve annak ellenére sem
