Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Jurij Levitanszkij: Csipkebokor piros ága; A kör szorul (versek; fordította Soproni András)
86 Jurij Levitanszkij Csipkebokor piros ága Csipkebokor piros ága, te hírnöke rőt lobogásnak, a tűz harang-riadója. Szüntelenül idelátszol a hópihefüggönyön át, mit a förgeteg űz sebesen kavarogva. Bíbor a csizma, parázslik a bunda, piros kicsi úrnő, karácsonyi gyöngy, mely a hópihefüggönyön át a telet beragyogja. Mit keresel te, ahol január hava ropja kerengve, hiszen korai még neked itt, fiatal vagy a fagyra! Mondd, mit akarsz, mire néked e tél dühe, zúzmarazápora, hóparazsas lavinája? Mondd, mire hóviharom, mire hózuhogásom? E táj idegen, s idegen vagy e tájon. Honnan e furcsa szeszély, buta vonzalom, ostoba hajlam a tél bengálitüzéhez, a vén januárhoz? Fuss, menekülj, szabadulj ki, amíg teheted, amíg enged a hófalú kör, amíg enged a förgeteg hótüzű pokla, a hószínű káosz. Honnan e balga szokásod, e tőrbecsaló hited: vélni sehonnai kósza szelekben a walkürök hallaliját, diadalszavú kürtöt? Merre vet, ó, tudod is te, hová, szíved esztelen ösztöne dőre Vergiliusod, kit a végzeted angyala küldött? Rá tudod, rá mered bízni magad, jaj, e kései téli világra, csikasz januári fagyokra, e sarki szelekre,
