Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 6. szám - Zalán Tibor: Anya, te vagy? (Hangjáték)

61 Anya Természetesen. Mindent tudok rólad, ami gyermekkorodban történt. A halántékodon még most is ott a forradás... sí rtál, amikor az üvegcserépre ráestél... Kisfiú Milyen hideg a szoba. Várj, idehozom a dunyhát. Kár, hogy te nem látsz. Hogy neked ólomból vannak a szemeid. Ideállítalak a párkányra, s elmondom, mit látok az utcán. Várj, feljebb húzódom! Í gy jó. Figyelsz? A szemközti házból kijött egy bácsi. Sapka van a fején. Most elindul a sarok felé, tudod, arra, amer­re a templom van. Most ér a templomhoz. A templomból kiszáll egy angyalka. Nem hiszed? Egy igazi angyalka. A haja hófehér, mint a cukor. Ezüstös a szárnya és piros szoknya van rajta. A szája is ki van festve piros rúzzsal. Nagyon szép angyalka. Belekarol a bácsiba, s a bácsi már nem olyan szomorú, mint amikor az előbb kilépett a házból. (szünet) Azt hiszed, nincsenek angyalok? Nappal nincsenek. Nappal én sem hiszek bennük. Az iskolában ilyen butaságokról nem is szabad beszélni. De most csak ketten vagyunk. És te a barátom vagy. Meg aztán, neked ólomból van a nyelved. Te biztosan csak ólom szavakat tudsz mondani... és azt a felnőttek nem értik. Most fordulnak be a sarkon. Már nem látom őket. Bizonyára felszálltak együtt az égbe. Az utcán most nem jár senki. Égnek a villanyok. Mit gondolsz, mit csinál a bácsi meg az angyalka? Az égben... Akarod, hogy megmondjam? Az angyalka sok-sok puha párna közé fekteti a bácsit, s letörli a vért a homlokáról. Miért nézel így rám? Nem mondtam, hogy vérzett a homloka? Biztosan indiánokkal csatá ­zott. Nagyon vérzett. A vállán kék puska lógott. (kulcs csikordul a zárban, ajtó nyílik) Anya, te vagy? (szünet) Anya Huszonhat éve nem láttál. Fiú Nem láttalak.... soha. Anya De sokszor gondoltál rám. Fiú Nem gondolhattam rád, hiszen nem ismerlek. Anya Minden este azzal feküdtél le, hogy velem álmodsz. Fiú Nem szeretek álmodni. Az álmok bántanak. Szomorúan ébredek, verej­­­tékben. Régebben sokszor ébredtem arra, hogy s í rok. S tudod, mi volt a szörnyű? Szorítottam a párna csücskét, s kiabáltam: ne menj el, ne menj el, ne... maradj... mert azt hittem... markoltam a párnát... azt gondoltam, hogy fogom a... fogsz... Anya A kezemet fogod, azt gondoltad. Fiú Nem ismerem a kezedet. Anya Ismered. A nőknek azért fogtad meg a kezét, hátha felismered tapintá­­­sukban a kezemet... Fiú Nem született újabb gyereked.

Next

/
Thumbnails
Contents