Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 6. szám - Zalán Tibor: Anya, te vagy? (Hangjáték)

62 Anya Nem akartam újabb gyereket. Azt akartam, ne legyen újabb gyermekem. Fiú És boldog volt ál így. Anya Talán. Mondhatjuk úgy is, boldog voltam. De ez nem tartozik rád. Fiú De igen. Minden rám tartozik. Mindent tudok rólad. Anya Én is terólad. Pedig nem láttalak... Nem hallottam rólad... Fiú Én sem hallottam rólad... Anya Még most is, férfiként is felsírsz álmodban. Fiú Nem szeretek álmodni. Anya Kevesebbet kellene innod. Fiú Te hogyan szoktál le? Anya Nekem könnyű volt – tudod, nagyon beteg voltam. Fiú Hetekig feküdtél, és senki nem nyitotta rád az ajtót. Anya Elkészültem a halálra. Fiú Elfogytál, mintha mindegyik nap kiharapott volna belőled egy darabot. Anya Kedves vagy... Fiú Csak a szemed, a nagy szemed fénylett a fekete párnán. Anya Szomjas voltam, örökké szomjas. Fiú És elkészültél a halálra. És nem volt mit innod. Anya Ó, az ember nagyon sokszor felkészül a hal álára. Fiú Megúsztad, ezt is megúsztad, mindent megúsztál még életedben. Anya Tévedsz! Nem úsztam meg mindent. Fiú Mi volt az, amit nem sikerült megúsznod? Anya Te voltál. De pontosnak kell lennem: te vagy az. Most. (szünet) Kisfiú Nem fázol? Én fázom. Kicsit vársz, am í g felveszem a pulóveremet, utána elmondom neked, mit látok az utcán. Figyelj! Égnek a villanyok, minden villany ég az utcán. Felvonulás van, olyan, amilyenen délelőtt voltunk anyával. Rengeteg ember van lenn, szépen sorban mennek és énekelnek. Piros zászlókat visznek és táblákat, és a táblákon feliratok vannak. Kár, hogy én még nem tudok olvasni. A meséket is anya olvassa fel. Néhány betűt azért ismerek, ha nem is sokat. Az utcán nagyon sokan mennek. Lehetnek százbillióan, de még az is lehet, hogy ezerkétszázan. Nem látom mindet egészen pontosan. Képeket is visznek, a képe­ken bácsik vannak lefotózva. A fejük. Az egyik bácsi a mi osztályunkban is ki van téve. Nagyon szép bácsi, külföldi, szigorú, nagy bajusza van. És még itt van a másik bácsi is, akinek a képét hordozzák, ott áll a templom lépcsőjén és inte ­get, mint délelőtt. Nagyon kedves bácsi, olyan kicsi és tömzsi. Jó lenne integetni neki, biztosan küldene nekünk nyalókát. De nem szabad kinyitni az ablakot, tudod, anya mondta, mielőtt elment. Mindig elmondja... és mindig elmegy. Anya nagyon hí res. Délelőtt köszöngettek nekünk a bácsik. Ő volt a legszebb min ­denki között. Pedig ott is voltak vagy háromszázbillióan. Vett nekem fagylaltot, és taxiautóval jöttünk haza. Te figyelsz rám? Azt a bácsit, akinek ott énekelnek, mindenki szereti. Még anya is. Olyan jóságos a mosolya. Én már filmben is lát ­tam, megsimogatta egy kisfiú arcát. Az enyémet is megsimogatja, anya mondta.

Next

/
Thumbnails
Contents