Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Zalán Tibor: Anya, te vagy? (Hangjáték)
60 Fiú Már csak egyetlen pecsét. Ennyi, amivel szolgálhat még a hazám. Hülyeség. Megfogadtam, hogy nem fogok elérzékenyülni. Kifelé bámulok inkább az ablakon. De nem... Gyűlölöm az embertelen, fehér fényeket. A vallató, átvilágító fehér fényeket. Gyűlölöm az éjjeli határállomásokat. A csonton áthatoló fényei miatt. Mióta állunk itt? Meddig fogunk itt állni? S mikor jön már a határőr? Egy pecséttel tartozik még nekem az ország. Mindegy. (A határon túl úgyis...) Ideges vagyok. Pedig minden rendben. A legnagyobb rendben. Harminc napig még állampolgárnak számítok. Vajon merre lehetnek a drótok? Mikor hallottam őket először feszülni, mikor is? Viiiiiiiiiiij, Viiiiiiiij! S fölöttük a közömbös tor nyok, bennük a halál mesterlövészei.... ártatlan, álmos szemű kiskatonák. Milyen nevetséges, hogy most legálisan, kockázat mentesen.... sortüzek nélkül... (szünet) Mit keresnek a katonák? Kék létrákkal járkálnak az őrjí tően erős fehér fényben. Oldalukon iromba pisztolyok. Tudnának ezek ölni? Nevetgélnek, álmosak, fejük felett madarak verődnek az éjszaki éghez. Hülyeség, most nem szépelegni kell. Most menni kell, utazni, most élni kell megpróbálni! Azok az éjszakai mada rak csak denevérek. A denevér élveszülő – ezt valahol mostanában olvastam. Élveszülő. Sötétben szüli bele a gyerekét, és sohasem látja meg, milyen is. Mert nem meri kivinni a fénybe. Megölné mindkettőjüket a fény... (szünet) Jöhetnének már a határőrök. Mióta várakozunk? Elveszí tettem az időérzékemet. Itt csak fehér fények vannak, kinyitódó és összecsukódó útlevelek, zseblámpák pásztái a kupék előtt, pisztolyok a fegyelmezetlen kiskatonák oldalán. Most romantikus gesztussal el kéne törnöm az órámat, megállítani a pillanatot, amikor a vonat átgördül a drótok fölött. És eltenni az órát, és egyszer, sokára elmondani a gyermekemnek, unokámnak, hogy volt egy pillanat az életemben, amikor én állíthattam meg az időt. (szünet) Anya Tudod, hogy az idő nem áll meg. Fiú Nem, az időt nem lehet megállítani. Anya Akkor miért próbálod most így felnagyítani a szerepedet? Fiú Nem akarok én semmit sem felnagyítani, hidd el. Csak szokatlan. Csak az ember életében egyszer történik meg, hogy... a szerep... Anya Mi az, ami csak egyszer történik meg az ember életében? Fiú Miért vallatsz? Nem tudom, ki vagy te! Anya Nem vallatlak. Én megismertelek. Fiú Mit mondasz? Anya Megismertelek. Gondoltam, beszélgessünk, amíg várakoznod kell. Fiú Ne haragudj, nem tudom, ki vagy. Anya Fáj, amit mondasz. Konok voltál kicsi korodtól fogva. Fiú Te ismertél, amikor még kicsi voltam?
