Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Jász Attila – Csendes Toll: A bölények kipusztulása (verciklus – részletek)
58 a hátsó kert el van különítve az udvartól, ahol azért találhatóak gyümölcsfák, disznóól, kukoricagóré, tyúkudvar, a hátsó kert egy külön bejáratú világ, oda nem lehet el- és belátni a házból, a fák és lombok között, még inkább a ribizli-, málna- és egresbokrok mögött simán el lehet tűnni, noha kisgyerekként nyomasztóan nagy a kert, és nemcsak a hátsó része, az óriási kukoricás, hanem a kert első része is, a gyümölcsfák és ágyások, és eleinte bizony félsz is egyedül lemenni, aztán megszokod, felfedezed, és nagyon jól elvagy ott órák hosszat, nem keresnek, faluhelyen ez normális, ám mivel a lakótelepről jössz, barátod, játszótársad, kivéve a korcs kiskutyát, nincsen, ismered már a kertet jól, tudod, figyeled, mikor milyen, mikor mit ad, mit mutat, hosszú nyarakat töltesz a gyümölcsfák lombjának nyugtató hűvösében, ha pedig megéhezel, megszomjazol, csak szakítasz egy-két gyümölcsöt, és csak ebédre vagy vacsorára jelentkezel a nyári konyhában, a termést is megtanulod megbecsülni, egyetlen egyszer dobsz el egy félig rágott almát, amiért nem kapsz ki nagyapádtól, csak halkan leszid, ami rosszabb, micsoda pazarlást csinálsz, fiam, mondja, erre nagyon elszégyelled magad, azóta is csutkáig, magig rágod a gyümölcsöket, ez is éppúgy része az indiánságnak, fontos indián tudás, a természet adta dolgokat nem pazaroljuk feleslegesen.
