Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 6. szám - Jász Attila – Csendes Toll: A bölények kipusztulása (verciklus – részletek)

56

apádnak egyáltalán nem lehet könnyű vele, sőt, kifejezetten nehéz, nem is bírja túl sokáig,

előkerül véletlenül egy távoli rokontól egy esküvői kép, ők vannak rajta, gyönyörűek, mintha boldogok lennének, abban a pillanatban talán azok is, anyád aztán később kivágja ezekről a fotókról apád alakját, vagy letépi a közös fotók egyik felét, apád egyszer, erősebben ittas állapotban, talán mert nem nagyon iszik, megpróbál bejutni abba a lakásba, amelyben anyáddal már külön éltek, kellemes nyári estén, az egész napos kintlét után már a térdét is leáztatta és lesúrolta a kis indián, hűvösödik a levegő, friss virágillatok szállnak, nincs még késő, el se tudod képzelni, mi is lehet apád célja, talán csak látni akarja a fiát, hirtelen, alkoholból bátorságot gyűjtve, intenzívebben törnek rá az apai ösztönök, ez is könnyen elképzelhető, vagy esetleg vissza akar térni abba a régi családi életbe, és így gondolja kivitelezhetőnek, de nem sikerül neki, se ez, se az, már az ajtón se jut be, volt felesége nem nyitja ki neki, csupán az ajtó közepén lévő kis ablakot, ahol apád keze megpróbál bejutni, talán, hogy megérintse, megfogja a másik kezét, vagy belülről nyithassa ki az ajtót, de ez se sikerül, az exfeleség rácsukja, rávágja a csuklójára a kisablakot, apád keze nem törik el, de majdnem, ezután nem tehet mást, mint a mesebeli farkas, szégyenkezve visszavonul,

az öregedő indiánként pedig éppen azt találgatod, melyikük genetikája érvényesül jobban benned, mintha ez így működne, mégis, amikor te is többet iszol és összeszeded a bátorságod, hogy visszajuss régi családi életedbe, éppoly egyszerűen és nevetségesen képzeled el, mint apád annak idején, és éppoly harciassá válsz, mint anyád, hamar felforr tüzes indián véred, és akár fél kézzel összetörsz egy masszív fa kisasztalt a nappaliban,