Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Jász Attila – Csendes Toll: A bölények kipusztulása (verciklus – részletek)
55 Jász Attila – Csendes Toll A bölények kipusztulása (részletek) Egy időre legalábbis háborús állapotok közt éltek a telepi közös lakásban, kiásott csatabárdok repkednek gyakorta a levegőben, kis indián fiúként nem tudod, meddig fajulhatnak még a dolgok, és hogy fél-e anyád az apádtól, vagy fordítva, de rémlik, hogy folytonos veszekedéseket hallani a Paradicsomon kívül, nem nagyon érted, miért, miről van szó, így visszamászol inkább a gyümölcsfák ágaira, aminek nagyapád nem annyira örül, fél, hogy levered a gyümölcsöket vagy a rügyet, mikor mit, és teljesen igaza is van, a saját szempontjából persze, bár biztosan a nagyszüleid is látják, hogy valami nagyon nincs rendben abban a lakótelepi tipiben, mégse szólnak bele, hagyják, oldják meg ők, ahogy tudják, az ő dolguk, akkor is, ha nem tudják, a nagyszülők viszont amikor csak lehet ösztönösen maguknál tartanak, hosszú hétvégeken, amikor kicsit később lehet feküdni, már sötétben, és hosszan bámulni a redőny rései közt bevágódó fényszórókat az útról, szinte alig jár még a faluban autó, főleg este, éjszaka, és így, ebbe az álomszerű fénycsíkozásba aludni bele boldogan, mert azért minden gyerekkor boldog, bármilyenek legyenek is a körülmények, visszatérő kérdésed mostanában nem hagy békén , félt-e az anyád apádtól, de nem tudod, és hogy félt-e apád az anyádtól, azt inkább csak gyanítod, elképzeled, mivel kis indiánként is tartasz anyádtól, kemény nő,
