Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Joszif Brodszkij: Szónoklat a kiömlött tejről (vers – Soproni András fordítása)
6 12 A cucc több mint a puszta ára. Bizony, a gazdaság a központ mára. Egyesít minket vallás módjára. Magyarázza tetteink magját. Az egyes ember, akár a lányka, Az egyesülést óhajtja, várja, Ez neki mindig a leghőbb vágya. Szoknyát áhít a nadrág. 13 A csontgolyó a lyukba igyekszik. (Kínozlak, Múzsám, semmi kétség.) Nem ám a Verseny: a Szövetség a záloga a szép jövőnek. (Prófétaságra nem törekszem. Könnyen lehet, hogy ez a versem sietteti, hogy az időm leteljen: „Számítson egy év kettőnek”.) 14 Ütött az óra, eljött végre a Munka s a Tőke szent frigyére, A megvetett fém sárga fénye (később a bankók metszett képe) kellemesebb a zseb-vákuumnál, egyszerűbb zsarnok-fogócskánál, jobb, mintha narkós népet látnál, fecskendőn nőtt társadalmat. 15 Nem a bűnbeesés tett árvává minket. Bár sokan az állatit kedvelnétek. Hasonlónál mást lelni könnyebb: „Más a Munka, és más a Tőke”. Nem az Iszlám szerint lettünk nevelve. Nem ám! Sóder a fele-fele elve. A vonzalom a nemek nyelve. A bolygót a pólusok tartják össze.
