Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Maurits Ferenc festményei (Fotók: Banczik Róbert)
41 sz réshangok . Vickó Árpád szerb fordítása a jelentés szintjén pontos: „Devi čanski rascep između dve kriške”, Kovács Leáé a hangzás intenzitását is megpróbálja létre hozni: „ Č ednu među krišaka” . Az Ómama egy rotterdami gengszterfilmben délszláv kulturális hivatkozásai közül fordítói problémaként is kiemelkedik Miodrag Pavlović Odüsszeusz Kirké szigetén című versének megidézése és lábjegyzetben szó szerinti beidézése a magyar vers terébe. Tolnai saját fordításának említésével vonja be a versbe a szintén a vele együtt a rotterdami fesztiválon vendégeskedő szerb költő szövegét: „jó volt ismét felvenni vele a kapcsolatot / jó volt látni a fesztivál füzetében szereplő / odüsszeusz kirké szigetén hogyan ért nagy verssé / egy szuszra lefordítottam magamnak”. Ide illeszkedik a versben jelölt végjegyzetként a könyv végére helyezett jegyzetek között a szerb vers teljes magyar fordítása. Vickó Árpád szerb fordítása mellőzi a lábjegyzetet, nem közli a Miodrag Pavlović-versszöveget, az olvasóra bízva, hogy Pavlović versének utánamegy-e, esetleg emlékszik rá, vagy megelégszik a címre történő hivatkozással. Viktorija Šantić horvát fordítása viszont az eredetihez hasonlóan él a jegyzetelés lehetőségével, voltaképpen közvetítve ezzel az eredeti vers szerke zetét is, és a horvát szöveghez lábjegyzetként csatolja az eredeti szerb nyelvű verset. Ezenkívül úgy dönt, hogy a horvát főszövegben sem fordítja az egymáshoz nagyon közel álló szerb nyelvről horvátra a címet, hanem a vers eredeti, szerb címét használja. Mindkét megoldás közel hozza a Tolnai-verset a délszláv olvasó kulturális azonosságához, ugyanakkor a horvát szövegbe applikált szerb szövegrésszel a versben színre vitt térségi problémák jegyében megteremti a szerb szöveg másságát is, sajátos (ön)reflexióra késztetve. Hisz Miodrag Pavlović verse a Kirké általi disznóvá változtatásról épp az ideológiáknak való alárendelődést és az emberi beszéd röfögéssé változását viszi színre. Gaál Gabriella szlovén fordí tása szintén használja a lábjegyzet szerkezeti megoldását, ebben közli szlovénra fordítva a szerb költő versét. Ezzel voltaképpen ugyanazt a viszonyt hozza létre, mint ami a magyar szövegben létesül, tiszteletben tartva a szerb és a szlovén nyelv közti jelentős távolságot. Tolnai magyar verse a föntebb említett Fromentin-könyvből is bőségesen idéz, a szabadvers adta lehetőségeket is szétfeszítve, esszéisztikus prózává alakítva időlegesen a versszöveget. A versben létrehozott beszédhelyzet szerint a lírai én felolvas a versben M.-nek nevezett egykori elnökének Fromentin könyvéből, az időben bővelkedő elnök műveltségét és látókörét bővítendő. Az eredeti vers hivatkozik ugyan Fromentin újvidéki szerb kiadására, kiadójára és fordítójá ra, ugyanakkor természetszerűleg Erdey Aladár igen korai, 1908-as magyar fordítását másolja be a magyar versbe. Hosszan, szó szerint közli Hága és a scheveningeni tengerpart festői leírását, néhány, az aktuális vers szempontjából kihagyható részletet mellőzve, kipontozva. A vers horvát és szerb fordítója is gondosan végigköveti a szöveget, bemásolva a fordításba a Tolnai által is említett Nenad Jovanović-féle szerb fordítást. Ahogy Tolnai is zárójelben megnevezi Erdey Aladárt és megjelöli a magyar kiadás évét, úgy a szerb és a horvát fordító is feltünteti a szerb fordító nevét és a szerb kiadás évét.) A szerb és a horvát versszövegben az egykori szerb elnöknek felolvasott, szerb fordítású Fromentin új jelentésviszonyokat hoz létre, talán az eredeti magyar
