Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Szajkó István festményei (A művész felvételei)
20 üldögél, de csak havonta-kéthavonta szólal meg, mondván, hogy ő bárkinek lerú gja a fejét, és ezt úgy mondja, mintha minket védve lenne hajlandó bár kinek lerúgni a fejét, de olykor meg olyan hangsúllyal, mintha miközülünk is hajlandó lenne bárkinek lerú gni a fejét... Ezért van szükségünk Vad Jocóra. Ha a figura netán egyszer ténylegesen is bemozdulna, megelőzze őt, mielőtt lerú gná valamelyikünk fejét, szépen lefejelje, mert mi azt nem akartuk, hogy Vad Jocó a fejét vegye, a fejét rú gja le, csak azt, hogy lefejelje, és ez azért nem ugyanaz, csak fejelje le... Vad Jocó azon a véleményen volt, ez kissé váratlanul ért bennünket, ugyanis véleményét az okoskodó politikai kommentárokra jellemző manírban adta elő, mégiscsak meg kellene fúrni azt a kutat a pártelnök csetnikvajdának. Hiszen talán napok kérdése, és államelnökké lesz. Államelnökké választjuk. A csetnikvajdát. Mi. Mármint a nép. Szerinte, tette hozzá, még mindig nem késő. Menjetek vissza hozzá, mondjátok, új fúrófejeket szereztetek be, ha nem, akkor kérjetek kölcsön valakitől, és hogy még egyszer megpróbálnátok. És ha sikerülne vizet fakasztanotok a sziklából, így mondta Vad Jocó, automatikusan udvari kútfúrókká léphetnétek elő, mert akárhogy is nézem, ő lesz az új államelnökünk. És akkor Vad Jocó váratlan fordulatot tett, azt mondta ugyanis, hogy azért kell megfúrniuk a kutat, mert mi valamiféleképpen mégiscsak lojális polgárai vagyunk ennek az országnak, köhögött, majd így folytatta, igaz, mi kissé nagyobb légtérben, szélesebb felségvizekben gondolkodunk, mint ők, lévén hogy mi már örökre Nagy-Jugoszlávia akusztikájában (kellemesen meglepődtem ezen a fordulatán) fogunk élni, hiszen mindannyian kettős állampolgárok vagyunk, én, mondta, nevezetesen szerb és horvát, te meg, mondta Gorotvának, szerb és bosnyák, te meg, mondta Szanitter felé bökve, szerb és magyar... Menjetek szépen vissza az elnökhöz. És fúrjátok meg neki, hiszen nincs kizárva, ha hatalomra kerül, vezető magyar pártunk is koalícióra lép vele... Könnyen lehetséges, hogy az a kút komoly szerepet játszhat még a koalíciót illetően is. Nincs kizárva, egy napon úgy nevezik majd, hogy a koalí ció kútja. Gondoltam, ebben az ügyben az Osztrogonác Simonnak is szólni kellene, beszélje rá Ede barátját, különben mind a ketten földrajztanárok, mégiscsak fúrja meg a kutat a csetnikvajda államelnökjelöltnek... És a kút avatásánál mi, infaustusok is ott állunk majd. Hiszen Szerafim-Pöcökék az antifasiszta emlékmű körüli ünnepségeknél is mindig ott ministrálnak... Igor valójában az év legnagyobb részét ott töltötte a röptér körüli falukban. Nem lepődnék meg, ha már asszonyt is talált volna ott magának. Hiszen egy sámánnak ez nem jelenthet különösebb problémát. Egy kútfúróhoz bárki örömmel hozzáadja a lányát. Noha igaz, Igor mindig kikéri magának, ott Zimony, Belgrád és Surčin között is, ő nem kútásó, mert Palicsi P. Howard Jenőke kútásónak nevezi, nem kútásó, de még csak kútfúró sem, hanem: tengerész. Tengerészeti iskolákat végzett. Azért települt Magyarországról Nagy-Jugoszláviába. De hát a tenger is víz, mondta Jocó. Igen, vágta rá Gorotva, a tenger még talán víz, jóllehet a Palics már nem, előbb ólommá lett, aztán szarrá, majd úgy zsáddá,
