Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: „Egy korrajzi versezet…” 1679-ből
65 megtiltotta, hogy az összeesküvés miatt Erdélybe menekült kuruc generálisnak Kecskemét — korábban bátyjának, Wesselényi Ferenc nádornak járó, de általa teljesen jogtalanul követelt — földesúri cenzust kifizesse, 1673-ban „Wesselényi Pál urunk őnagysága városunkba érkezvén hadaival, [és közel két hétig itt maradt, amíg a város nem fizetett] adtunk őnagyságának az adónk miatt tall. 400, id est négyszáz tallért.”9 Erőszakos fellépése kétségtelenül mintául szolgált a kuruc tisztek számára. Az egyik legkirívóbb eset 1676-ban történt: „Die 24. 8-bris. Lakatos András crucz hadnagy itt lévén 240 magával...” keltett nem csekély rémületet, és ellátásuk pedig sok-sok gondot.10 Kecskemét kora újkori kultúrájáról a Forrás az elmúlt évek során több írást is közölt. Ezeket később még néhány elemmel sikerült bővítenem. A ma már töredékére zsugorodott egykori nyilvántartásokból (1633–1705) 211 különféle jellegű irodalmi idézetet, és ezen belül több tucatnyi vers részletét, illetve teljes verset sikerült összegyűjtenem. Ezek az irodalmi emlékeink azt érzékeltetik, hogy a város iskoláiban nemcsak hatékony tanítás folyt, hanem azt is, hogy ezekben az évtizedekben egészen szerény vagyonú emberek sokasága szerzett figyelemre méltó tájékozottságot és műveltséget. Tehát az összegyűjtött anyag ismeretében kétségtelen, hogy nem csak László deák próbálkozott itt ezekben az évtizedekben verseléssel. A közreadott alkotások között több az övénél lényegesen igényesebb, néhány pedig egyenesen figyelemre méltó. A versezettel kapcsolatos következő néhány észrevételem célja nem az lesz, hogy szakszerűen elemezzem és értékeljem. Kizárólag egyfajta figyelemfelkeltésre törekedtem. Talán ennek hatására fog vállalkozni szakember arra, hogy esetleges túlzásaimat korrigálja. Az első megállapításom az lehet, hogy László deák, Czimbalmos László régi normákat követett strófáinak megformálása során. Tinóditól Balassiig tart a nagy elődök sora. Ha műfaját szeretnénk meghatározni, azt mondhatjuk, hogy talán még korábbi időre nyúlt vissza. A rendkívül mozgalmas évek és hónapok ese-9 IV. 1508. Kecskemét város Adópénztárának iratai, c/ Adólajstromok 1673. 198–199. — Az összeg súlyát jelzi, hogy egy ökör ára ekkor 8-10 tallér értékű volt. — 1673-ban több más keserűség is érhette a várost. Erre utal a nyilvántartásokban fellelhető két vers is. — „Oh nyomorúságos esztendő, / Homályban beborult idő, / Voltál nekünk csak bút szerző, / Gyakran méreggel emésztő...” (első versszak) — Illetve: „ Óh kegyelmes Isten szánj meg, / Ez nyomorult háztúl ments meg, / Hogy házunkban nyughassunk meg, / Többé ne is ismerjük meg...” Mindkét idézet: Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból (1633–1700) I. 110. — Talán érdemes utalni arra, hogy a hivataluktól búcsúzó bírák sok esetben a városházát nevezték nyomorúságos háznak . Erősen valószínű, hogy a szöveget lejegyző maga is kisbíró volt, így közvetlenül átélte a különféle zaklatásokat. 10 IV. 1510 Kecskemét város számadási iratai i/Főbírói számadások 1676. 87. A Rákóczi-szabadságharc tudatunkban már rávetül az egész korábbi kuruc mozgalomra, és ennek alapján indokolatlanul többféle pozitív elemet tulajdonítunk az előzményeknek. — Nem lehet véletlen, hogy ez a szokás, ez a gyakorlat a korabeli népköltészet egyik visszatérő témája lett: „Gyerünk alá, jó katonák, / Az Alföldre, Kecskemétre, / Ott próbáljunk jó szerencsét...” Oláh Gergő című vers. Hét évszázad magyar versei I. 471. A szerencse megkísértése azonban nem a török vagy labanc csapatokkal szembeni harcban, hanem a falvak és a mezővárosok fegyvertelen lakosaival szembeni zsákmányszerzésben testesült meg. — Talán nem felesleges mentalitásukkal kapcsolatosan még a közismert Csínom Palkó című vers utolsó előtti strófáját idézni: „Az paraszt embernek / Fogd meg az szakállát, / Hajtsd el a marháját — / Verd pofon ő magát.” Uo. 539. — Az alföldi falvak és mezővárosok parasztjai sokszor megszenvedték a kurucok közé került, lecsúszott nemesek gőgjét.
