Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: „Egy korrajzi versezet…” 1679-ből
64 a folyamatot kétségtelenül gyorsította a kuruc mozgalom kibontakozódása. Korábban évenként csak három-négy alkalommal lepte meg egy-egy török aga vagy bég csapatával Kecskemétet. A hetvenes évek elejétől viszont megszaporod tak a hasonló bejegyzések: „Annak megtudása, Sz. Katalin napkor mely várbeli török volt városunkban: bajai, szabatkai, szegedi, jankoi [Jankovác, majd Jánoshalma], pecsih [Pécs], pargy (sic!), tonai [Tolna], földvári [Dunaföldvár], fejérvári [Székesfehérvár], budai, pesti, hatvani, egri, hevesi, szolnoki, váradi [Nagyvárad], csongorádi, sárközi, kalocsai, adonyi, ercsi, pentelyei, vacsi, szekszárdi.”7 Miként látjuk, a kéttucatnyi kisebb-nagyobb sereg nem a szomszédságból ruccant át kíváncsiskodni, hanem a hódoltság jelentős részéből csábította őket az évszázadok óta nevezetes „sokadalom”, ahonnan sosem távoztak üres kézzel. Ha a közel egy hétig tartó országos vásár eltérő napjain jelentek is meg, jutott belőlük naponként három-négy csapat. Az évtized végére pedig — a részleges feljegyzések alapján is — már csaknem követhetetlen állapotok rajzolódnak elénk. Ezeknek lett eredménye, hogy 1676-ban mind Bécsben, mind pedig a Portán — súlyos pénzösszegek lefizetése ellenében — engedélyt kért és kapott a kecskeméti magisztrátus az országos vásárok felfüggesztésére. Az előrelátás nem volt indokolatlan. Csak 1677 júliusától 1679 novemberéig 198 csapat lepte meg a várost. Pontosabban ennyire utaló feljegyzést tudtam összegyűjteni az erősen töredékesen ránk maradt nyilvántartásokból! Ezen csapatok közül csak alig több mint negyvennek a létszáma volt 20 fő alatti. Tizennyolc esetben viszont száznál nagyobb létszámú sereg hatolt be a városháza udvarára és a környező utcákra. Egy francia tábornok pedig több mint ezerfős seregével keltett rémületet. Ezeken túlmenően külön is ki kell emelnem, hogy a török hatalom — a keleti despotizmusok gyakorlatát követve — rendkívül kíméletlenül megbüntette, ha valamely település bármely gonoszkodó török hivatalnokkal vagy katonával szembeszállt, ellenük fegyvert fogott, vagy velük szemben erőszakot alkalmazott. Tehát a magisztrátus és a lakosság részéről a legcsekélyebb ellenállásra sem nyílt semmiféle lehetőség! Másfél évszázadon át csak egyetlen módon tudták a legtöbbször rablószándékkal érkezőket leszerelni: a parancsnokot pénzzel vagy különféle értékes tárgyakkal, „ajándékokkal” megvesztegették, a csapat tagjait pedig élelemmel, borral és takarmánnyal követeléseiknek megfelelően ellátták.8 Mivel a versezet sok alkalommal említi a kurucokat, néhány mondattal utalnom kell a hódoltsági mezővárosokkal való kapcsolatukra is. Velük a komolyabb ütközések már fél évtizeddel korábban megkezdődtek. Mivel az uralkodó 7 IV. Kecskemét város Levéltára 1504. m/ Összeírások, Robotlajstrom 1672/1673. 113. Az egyes csapatokon belüli katonák számára nincs utalás, de ha csak tucatnyian voltak is, néhány napon belüli megjelenésük érthetően komoly félelmet kelthetett. 8 A mohamedán katonák ritkán tartották be az alkoholtilalmat. A kocsmárosok következetesen rögzítették, kiknek milyen mennyiségű bort adtak, amelyért nem fizettek. Az 1678 és 1681 közötti évekből sajnos nem maradt ránk értékelhető adat. De az 1686 előtti negyedszázadból összesen 17 év teljes anyaga volt kigyűjthető. Ezek alapján éves átlagban a törökök 3249 pint (csaknem 60 hektoliter!), a kurucok és végvári katonák éves átlagban 2244 pint (csaknem 36 hektoliter!) bort fogyasztottak a város kocsmájában fizetés nélkül ! A különféle elfogyasztott élelem és elrabolt takarmány stb. men y nyiségéről, értékéről nem áll rendelkezésünkre megbízható adat. Az előző számok alapján azonban megalapozott következtetést lehet levonni.
