Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: „Egy korrajzi versezet…” 1679-ből
63 igazságtalanok lennénk vele szemben, ha nem vennénk észre, és nem tudatosítanánk néhány valós értékét. Mivel rendkívül szegényes e korszak irodalmi öröksége — a helybeli pedig különösen az —, úgy döntöttem, nem fölösleges közel negyedfélszáz év elteltével e strófákhoz és annak szerzőjéhez közelebb hajolnom, és vizsgálódásom eredményét pár oldalon rögzítenem. Hisz aligha véletlen, hogy e korszak első alapos feltárója és elemzője, Hornyik János — az akkor még sokszorosan bőségesebb forrásanyagon belül — felfigyelt erre a több oldalnyi terjedelmű bejegyzésre, és indokoltnak látta, hogy ennek teljes szövegét monográfiájának második kötetében 314. számú dokumentumként közreadja. A rövid regesztát így fogalmazta meg: „ 1679. Egy korrajzi versezet tüzetesen a török viszonyokra vonatkoztatva, mely a város jegyzőkönyvébe, az akkori jegyző által van beírva, hihetőleg készítve is.”6 (L. Függelék) Hornyik a szerző nevére nem tesz pontos utalást, pedig ő még a tanácsi jegyzőkönyvek birtokában könnyebben azonosíthatta volna. A még megmaradt forrásainkban a város nótáriusainak nevét több alkalommal felleljük, de a nagyon hézagos adatok nem mindig utalnak arra, kit tekinthetünk első nótáriusnak, és kit segítőtársának. A hatvanas évek végétől azonban gyakran találkozunk Czimbalmos László nevével, akit általában László deáknak mondanak, de mi már nem tudjuk megállapítani, hogy eleinte jegyzőként, vagy annak helyetteseként, vagy esetleg csupán egyszerű írnokként alkalmazták-e. Az viszont kétségtelen, hogy néhány éven át Pontáni György nótáriussal együtt segítették a választott tisztségviselők munkáját. Aligha kétséges, hogy „László deák” azonos Czimbalmos Lászlóval. Az ő bérét is az adószedő bíró évről évre rögzítette. Szerény vagyona alapján a kisbirtokosok közé sorolhatjuk. Jegyzőként, majd néhány esetben tanácstagként 1694-ig találkozunk nevével több alkalommal. Tehát hasonló vagyonú polgártársainak többségével szemben ő hosszú éveken át szolgálta a várost, mivel a magisztrátus alkalmazottja volt. Így a különféle kisebb-nagyobb tisztségviselőket, azok tetteit és egyéniségét érthetően jól ismerte. Személyéről, munkálkodásáról sajnos ennél több nem gyűjthető össze a ránk maradt nyilvántartásokból. Az kétségtelen, hogy a versezetben rögzített eseményeket maga is átélte, és közvetlen benyomásait, frissen szerzett ítéletalkotásait, olykor érzelmi reflexeit örökítette meg. A legtöbb irodalmi alkotás érthetőbbé válik, ha keletkezésének körülményeit ismerjük. Egy krónikaszerű leíró versről pedig egy rövid háttérrajz felvillantása nélkül aligha lehetne tárgyilagos képet alkotni. A lejegyzett események — miként a versezet címéből is kitűnik — Deák Pál főbíró szolgálati idejének utolsó hónapjaiban történtek. A hódoltság csaknem másfél évszázados időszakában alig volt néhány évtized, amikor érdemi biztonságot éltek meg az életben maradottak. Az idegen uralom utolsó három évtizedében pedig e téren fokozatos, majd rohamos romlásról tanúskodnak számadáskönyveink és nyilvántartásaink bejegyzései. Ezt 6 Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral . 1861. II. (Később: 1861. II.) 498–503. — A versezet végén a forrásmegjelölés: „Az 1678/9-ik évi szolgálati lajstromból.” A forrás helyét tehát eltérő módon határozta meg. Az utóbbi megfogalmazás a helytálló. Ma ezt a sorozatot Robotlajstromként tartja nyilván a levéltár fondjegyzéke. A város egykori jegyzőkönyveinek sorozata a háború végén eltűnt, valószínűleg elpusztult.
