Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: „Egy korrajzi versezet…” 1679-ből
62 A város szellemi-irodalmi örökségének számbavétele során talán nem árt még arra is utalni, hogy már Hornyik János egy tucatnyi olyan írót, prédikátort és tanárt sorolt fel a XVI. század végéről, akiknek neve, illetve előneve Kecskeméti. Ők vélhetően vagy a helyi iskolák valamelyikében kezdték tanulmányaikat, vagy itteni hosszabb-rövidebb munkálkodásuk révén kapták ragadványnevüket.4 Aligha kétséges, hogy személyük a helybeli szellemi igényességnek, esetenként az irodalom iránti számottevő érdeklődésnek a tanúi. Ami a város későbbi irodalmi örökségét illeti, tudomásul kell vennünk, hogy a XVII. században a Psalmushoz hasonló alkotás nem készült. Orosz László összegző munkájában még azt volt kénytelen rögzíteni, hogy ebben a században itt mindössze egyetlen „korrajzi versezet” született, amelyet 1679-ben László deák jegyzett le, és valószínűleg az ő munkája. Kétségtelen, hogy ez művészi sajátosságait tekintve nem hasonlítható Végh Mihály alkotásához. Jeles irodalomtörténészünk ítélete vele kapcsolatosan igencsak elmarasztaló: „Gyarló versekben beszéli el, melyik napon milyen csapatok fordultak meg a városban...”5 Ennek a sommás ítéletnek az esztétikai megalapozottságát nem kívánom vitatni. És mégis. Régóta motoszkál bennem, mire jutnék, ha nem egy XX. századi jeles esztéta normái, igényei alapján fognám vallatóra ezt az alkotást, ezt a „versezetet”, hanem a hódoltsági viszonyaink nagyon megfogyatkozott írott emlékeinek morzsáit gyűjtögető és vallató szemével tekintenék rá, aki naivan minden — csaknem olvashatatlannak tűnő — feljegyzéshez is nem csekély várakozással fordul, és éppen ezért különösen értékel minden ránk maradt, viszonylag sok adatot felvo nultató emléket. Aligha kétséges, hogy a lejegyzett negyven négysoros versszakra nem művészi megformálása miatt érdemes ismételten figyelmet fordítani. Azonban úgy érzem, MICHAEL VÉGKECSKEMÉTI. A másik a mű keletkezésének időpontja: 1561. Ennek alapján nem indokolatlan annak feltételezése, hogy a zsoltárfordító azonos azzal a kecskeméti Mihály diákkal, aki 1521-ben Krakkóban, az egyetemen tanult. Az évszámok alapján azonos lehet Kecskemét város 1564. évi főbírójával, Végh Mihállyal, akinek házában megkötötték a katolikusok és a protestánsok a templom használatáról szóló, méltán híressé vált egyezségüket. E szikár megállapításokat egy újabb adattal bővíthetjük. A kecskeméti tőzsérek a hódoltságot megelőző évtizedekben is számottevő szerepet vállaltak e tájegység távolsági kereskedelmében. Mégis igen sokatmondó adat, hogy Buda elfo glalása után „Az első Pest[-Pilis-Solt] megyei kereskedő, akit — ezúttal Ausztriából hazafelé igyekezve — az ország nyugati határainál felfedezünk, kecskeméti Végh Mihály, aki 1544. július 20-án 1-1 bála boroszlói és iglaui posztót jelentett be elvámolásra Zurndorfnál.” Szakály Ferenc: A hódolt vármegye . In: Pest megye története I/2. 2001. 368. — Tekintettel arra, hogy a Krakkóban egyetemi tanulmányok végzésére induló egykori fiatalember mindenképpen komoly vállalkozó szellemmel rendelkezett, nem indokolatlan ez esetben rá gondolni. Annál inkább, mivel ezekben az évtizedekben egy szerényebb vagyonú ember vagy katonaként — főként, ha nemes volt —, vagy pedig kereskedőként alapozhatta meg szerencséjét és családi vagyonát. Ennek az állításnak valóságtartalmát a kecskeméti tőzsérek ebben és a következő évszázadban jelentős számban igazolták. Érdemes e nevek és az alkotó beazonosítását még egy megjegyzéssel kiegészíteni. A Vég, avagy Végh családnév csak a XVI. századi iratokban és nyilvántartásokban lelhető fel Kecskeméten. Azonban egy-egy összeírásban mindig csak egyetlen ilyen családnév található. A XVII. századi nyilvántartásokban pedig már sehol sem leljük. Tehát a tévedés lehetőségét ez a tény is leszűkíti. 4 Hornyik János: 1861. II. 119–121. 5 Orosz László: 1990. i. m. 16., ill. Orosz László – Füzi László: 2003. i. m. 15–16.
