Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: „Egy korrajzi versezet…” 1679-ből
61 Iványosi-Szabó Tibor „Egy korrajzi versezet...” 1679-ből Kulturális életünk egyik fontos területe a gyökerek feltárása és hagyományaink ápolása. Ez a nagyon összetett tevékenység távolról sem kényelmes. A kutató-feltáró munka hosszadalmas, és az eredmény többször bizonytalan. Az ápolás pedig újabb szempontok alapján történő értékelést követel, ami nemritkán a megszokásokkal való ütközéseket eredményez. Mivel a helyi nyilvántartások szertelen adattömegében évtizedeken át bolyongtam, nemcsak felfigyelhettem irodalmi emlékeinkre, hanem fel is kellett azokat használnom a vizsgált korok és folyamatok elemzése és bemutatása során. Ezekre azonban érthetően merőben más szemmel néztem, értékeiket másként osztályoztam, mint egy esztéta. Vívódásaim egyik lecsapódása e rövid írás. Kevés olyan városunk van, amely már a kora újkorból számottevő irodalmi alkotást tudott megőrizni. Kecskemét szerencsére ezen kevesek közé tartozik. Városunk kulturális hagyatékát elsőként Orosz László dolgozta fel igényesen.1 Megállapítása szerint Kecskemét középkori irodalmi öröksége teljesen homályba vész. Ez a homály még akkor is alig oszlik, ha figyelembe vesszük, hogy már ekkor komoly vonzáskörű iskolája volt. Jól tudjuk, hogy ebből az intézményből a középkor utolsó századában jelentős számú tanuló jutott külföldi főiskolákra és egyetemekre. Tehát évtizedeken át nemcsak az akkor szokásos műveltséget, hanem számottevő irodalmi érdeklődést is szerezhettek itt ezek a fiatalemberek.2 A városhoz, a korai cívistársadalomhoz köthető legelső irodalmi munka azonban csak a XVI. században, a reformáció kibontakozása során jött létre. Ez viszont olyan kiemelkedő, hogy immár évszázadok óta a korabeli legkiválóbb verseink között idézik. A kecskeméti születésű Kodály Zoltánt is megihlető zsoltárfordítás — a zene nemzetközi nyelvének közvetítésével — méltán lett világhírű. Irodalomtörténészeink joggal emelik ki, hogy e munka lényegesen több, mint egyszerű fordítás. A mű szerkezete, határozott íve és szuggesztív lírai hangvétele Kecskeméti Végh Mihály valódi alkotása . 3 1 Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége . Kecskemét, 1990. Kecskeméti Füzetek 2. – Orosz László – Füzi László: Kecskemét irodalomtörténete . 2003. Kecskemét. 2 Ezek száma közel egy tucatra tehető. Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét története 1541-ig . 2002. 159–161. 3 Orosz László: 1990. i. m. 10–13. – A szerző személye körüli bizonytalanság máig sem szűnt meg teljesen. Egyik biztosnak tűnő kiindulópont az lehet, hogy a fordítás versfői megőrizték nevét:
