Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 1. szám - Kozma Huba: Barátnak mehetős… (Gáspár György: Alattvalónak alkalmatlan – pályakép Gálfalvi Györgyről)

60

Írói válság beköszöntésekor nagy segítséget jelent az ilyen, akár a pokolból is jövő emléke

zetfrissítés. Önkínzó érzés végigolvasni az egykori álbarátok készséges, már-már örömteli hatalomszolgálatát, az elszámolási kényszer parancsa

azonban legyőzi az undort. A Kacagásaink

felidézésekor érdemes figyelni az egykori munkatárs, Láng Zsolt Élet és Irodalomban írt könyvismertetésére, melyet Gáspár György is segítségül hív az idézett mű megértéséhez. Végül is nem a dossziéit dolgozza fel, hanem az életét írja, és ennek az életnek a része az a hatezer oldal, aminek a puszta átolvasása (megfejtése) felér egy regénnyel. Nem is az életét boncoltatja, hanem saját magát: kicsoda Gálfalvi György? Ebből a szempontból nézve érthető igazán,

miért lényegesek számára a személyes pillanatok. Nem csak az olyan emlékek, mint az apjával folytatott telefonbeszélgetés harminc év elteltével olvasott szövege. Egyéb apróságok is. Milyen a besúgók, az ügynökök, a jelentéstevő+k kézírása. Milyen volt a kihallgatótiszt hanghordozása. Ki rejtőzhet

az irodalmilag igen képzett elemző mögött ... Nem vagdalkozik, igyekszik megfontoltnak maradni.

Sőt mi több – ezen könyvének tanúsága szerint is – megőrizte tisztánlátását és – jellemző – odaodavágó humorát – egészíti ki Monostori Imre Láng Zsolt szavait a Marosvásárhelyi kacagások

című írásában. A legutóbbi kötet, a Beszélgetéseink

(2017) mintha összegzés lenne. Búcsú a fegyverektől. Ebben a négyszáz oldalt is meghaladó könyvben Gálfalvi György még egyszer egybehívja korábbi beszélgetőtársait. Az őt kérdezőket és az őáltala megszólaltatottakat. Leülteti őket almafa alatti asztalához, és folyik a diskurzus vég nélkül

. A pincéből bor is kerül eléjük, szóba jönnek, s melléjük települnek a már elszólított egykori barátok, Bella István, Szőcs Kálmán, Páll Lajos, Szepesi Attila, népesedik a tábor. S egyetértően bólogatnak poharukba nézve a kipróbált bajtársak, mikor a házigazda megvallja: nem félek, hanem féltek, féltem a családomat, féltem az enyéimet, a hozzám közel álló embereket, a magyarokat

. Emlékirat ez a kötet, melyben mi, kortársak is benne vagyunk, s ha nem, hát odakívánkozunk. (Gáspár György: Alattvalónak alkalmatlan – pályakép Gálfalvi Györgyről – 2018 – Polis Könyvkiadó)