Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Kozma Huba: Barátnak mehetős… (Gáspár György: Alattvalónak alkalmatlan – pályakép Gálfalvi Györgyről)
58 Mikor Gálfalvi György a szerkesztőség tagja lesz, Hajdu Győző már öt főszerkesztőhelyettest – Gagyi Lászlót, Gálfalvi Zsoltot, Papp Ferencet, Márki Zoltánt, Sütő Andrást – elfogyasztott , köztük az új munkatárs bátyját. Közülük az egykori munkáskáder, Papp Ferenc a lapnál marad, s ő beszéli rá a szerkesztőségbe frissen odakerülőt, hogy lépjen be a pártba, mert így könnyebben elbánhatnak majd az Igaz Szó főszerkesztőjével. Az össze esküvésre buzdító tervezet annyira csábítóan hangzik, hogy Gálfalvi György hamarosan tagja lesz a román kommunista pártnak. A meghozott áldozat azonban csak későn terem gyümölcsöt, a főszerkesztő leváltása még majd’ két évtizedet késik. Az új munkatárs a kri tikarovatot kapja munkája fő teréül, ezenfelül ő gondozza a szociográfiai írásokat, s ennek is tulajdoníthatóan a jelenkori magyar irodalomban az Igaz Szó a szociográfiai riportok egyik fontos és rangos műhelyévé válik. A főszerkesztővel kialakult egyre fagyosabb viszonyt némileg ellensúlyozza, hogy szerkesztőségi munkatársai közül korrekt munkakapcsolat köti össze a nagy műveltségű főszerkesztő-helyettessel, Jánosházy Györggyel, s a munkahelyi párttitkár Papp Ferenccel, valamint a kor kimagaslóan jelentős költőjével-drámaírójával, az íróasztalszomszéd Székely Jánossal. Tartós örömet jelent a még mindig renitensnek, örökös ellenzékinek számító Gálfalvi számára, amikor 1976-ban sikerül a laphoz felvetetni a nálánál kilenc esztendővel fiatalabb költőt, Markó Bélát. Vele nem csak munkatársi, inkább baráti a kapcsolatuk, s bár alkatilag különbözőek, mindvégig talál közöt tük a szó. Markó Béla így beszél barátságukról az ugyancsak Gáspár György által 2015-ben készített Életinterjú ban: Immár fél évszázada a legfontosabb és legtartósabb barátságom az, ami Gálfalvi Györggyel összeköt ... Ismerjük egymás gondolkodásmódját, egymás szokásait, és nagyon sok mindent csináltunk végig együtt. Közösek voltak az elégedetlenségeink, a harcaink, a reménységeink, miközben nem vagyunk egyformák. Az ekkor már az élénken ráfigyelő szervek nem kis bosszúságára szélesednek Gálfalvi György külhoni kapcsolatai is. Közülük az egykori szegedi Szerkesztő, később egyetemi tanár, folyóirat híján is az egyetemes magyar irodalom szervezője, Ilia Mihály neve szerepel a titkosszolgálati jelentésekben legjelentősebb számban (nem sokkal marad el mögötte a majdan országos hírű politikussá váló Lezsá k Sándor sem), bizonyítván azt az érintettek köreiben elterjedt felismerést, miszerint romolhat, csonkulhat a két szocialista ország politikai kapcsolata, az illető országok titkosszolgálatai erről dacosan tudomást nem véve, változatlanul példásan, csorbulatlan lelkesültségű lendülettel működnek együtt. A Romániában végbemenő gazdasági mélyrepülés – figyelemelterelő szándékkal is – az ország homogenizálásával társul. Ennek a nyolcvanas években felgyorsuló folyamatnak, mivel az országban élő szászokat és zsidókat már export álták , a magyarok lesznek a kivételes kárvallottjai. Betiltják a magyar helységnevek használatát, a magyar intézményeket egyre gyorsuló ütemben leépítik, megnehezítik a magyarországi határok átlépését, meghozzák a vendégfogadási törvényt (melynek értelmében a benti magyarok nem fogadhatják lakásukban a kinti magyarokat). A romániai magyarok ettől kezdve magyarul beszélő románok lesznek. Gálfalvi György könyvei s em jelenhetnek meg ebben a szigorodó időben. Illetve egyetlenegy riportkötet, a Találkozásaink 1989-ben mégis – a cenzúra kényekedvéhez alkalmazkodva kényszerűen megcsonkítva –, a „változás” előtt néhány nappal. Eddigi életpályája után maga előtt szégyenülne meg, ha elmenekülne a lelkesülten szerveződő erdélyi magyarság önvédelmi pártja, az RMDSZ marosvásárhelyi megszervezése elől. Bátran szembemegy a széllel, a tüntetéseken az első sorban menetel, átveszik az irányítást Markó Bélával a szerkesztőségben is, az Igaz Szó nevét Látó ra változtatják, s a folyóirat új főszerkesztő-helyettesét beválasztják az újonnan szervezett magyar párt városi vezetőségi tagjai közé. Mégis, folyamatosan rossz közérzettel éli meg ezeket a lelkesült napokat. Nem hisz a szónoki emelvényekről gyakran hangzó felhőtlen jövőt ígérő
