Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Pátkai Tivadar: Stírölés
46 Pátkai Tivadar Stírölés Naponta kétszer vizsgáltam át udvarunk hátsó traktusában a farakásokat. Egyszer délután, egyszer estefelé. Megnéztem, érkezett-e aznap új üzenet. A Ságiöcsi legtöbbször ácsceruzával írta üzeneteit kettétépett barna papírstaniclikre, amit mindig fölülről a második sorba dugott be. Azért a másodikba, mert így sohase fújta el a szél. Azért írta barna papírra, mert így nem volt föltűnő, beleolvadt a farakásba. Nem vette észre még apám se, pedig neki olyan sasszeme volt, hogy minden apró változást észrevett a házunk táján. Ha leszarta a fecske a kútkávát, még azt is. Megfigyeltem a Ságiöcsit, folyton nyalogatta nyelvével az ácsceruza hegyét, hogy jobban fogjon, ezért a szavak első betűi mindig sötétebbekre és vastagabbakra sikeredtek. Sohase eresztette bő lére mondandóját, most se. Csak annyit írt: Holnap sötéte dés után. A szokott helyen. Hajolajat lopjál apádtól. Megtanítalak stírölni. Hogy mit jelent a stírölés, pontosan én sem tudtam. Öregapám még a múlt héten mondta a búcsúban: ne stíröld annyira a céllövöldés leány pucér valagát, amikor lehajol, mert föláll majd a monyad, aztán mihez kezdesz vele? Nem hagyott nyugodni ez a stírölés. Hazafelé a búcsúból először csak azt kérdeztem meg tőle, miért hívják a mi falunkban mindkét boltot vegyeskereskedésnek, amikor földmíves szövetkezet van föléjük írva. Nevetett rajta, annyit mondott, hogy azér’ vegyes, mer’ a lószaron kívül még egy kis kutyaszarral is kereskednek benne. Mindent lehet ott venni, amire nincs szükségünk, de semmit se, amire szükségünk lenne! Most ilyen mocskos világot élünk. Gyorsan szaladt ki a számon: – Öregapám, hát a stírölés, az mi? – Haggyad asztat, ráérsz te még azzal foglalkozni, te gyerek! Vínsígedre meg is csömörlöd! Ezután már nem mertem forszírozni a dolgot. A hangsúlyából éreztem, itt most nem helyénvaló a további tudakolózás. Nem maradt más, meg kell kérdeznem a Ságiöcsit. Ő biztosan ezt is tudja, mert ő majdnem mindent tud. Amit nem, azt is. Legalábbis mindenre van kimerítő válasza. Olyant még fölnőttek se tudnak tőle kérdezni, amire ne adna választ. Más kérdés, hogy igazakat mond-e. Igen sokszor kaptuk hazugságon. Megígérte, hogy szívesen kitanít a stírölés tudományára. Annál is inkább, mer’ ugye a nagyobbik fiú testvére, a Nándi, elvitte őt tavaly Sztálinvárosba, ahol egy hétig munkásszálláson lakhatott a tanoncokkal. Azzal traktált bennünket, miu-
