Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Kozma Huba: Barátnak mehetős… (Gáspár György: Alattvalónak alkalmatlan – pályakép Gálfalvi Györgyről)
57 Gálfalvi György Bukarest városában talál kedvére való munkát, az Ifjúmunkás munka társa lesz. Törik-szakad természete és a műfaj, amit a hetilapnál művelhet, egymásra talál. Irodalmi szociográfiát ír – mint korábban példaképe, Balázs Ferenc –, fogyhatatlannak tűnő kedvvel és lendülettel. A pályakezdés évei még Ceauşeşcu hatalmi tébolyának kiteljesedése előtti esztendőkre esnek, és ez, valamint a főszerkesztő Dali Sándor szabadelvűsége a lapnál gyakorlattá teszi az elfogulatlan szólás lehetőségét. A száguldó riporterr é váló, szólni bátor ifjú munkatárs szívesen keresi fel a hozzá hasonló karakterű ifjúmunkásoka t, akik hozzá hasonlatosan örömüket lelik az őszinte, tiszta beszédben. Az Ifjúmunkás szel lemi bölcsőhely is, több fiatal író, költő első nyilvános közlései jelennek meg itt, többek között az akkor kézdivásárhelyi gimnazista, Markó Béla versei. (A tehetséges fiatal erdélyi írók-költők első itteni közlési lehetőségének megteremtésében jelentős szerepe van – természetesen – Gálfalvi Györgynek is.) De a felnőtt erdélyi irodalom jeles képviselői is gyakori vendégei a hetilap kulturális mellékletének. Közülük Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Páskándi Géza , Majtényi Erik, Szemlér Ferenc nevét olvashatjuk a leggyakrabban a szer zők sorában, a legjobb korszakában közel harmincezer pél dányszámot elérő hetilapban. A valóságfeltáró irodalom művelése diktatúrákba hajló időkben mindig kockázatos vállal kozás, Gálfalvi György azonban a főszerkesztő, Dali Sándor bizalmát és védelmét élvezve töretlen kedvvel halad a népi írók által két háború között kitaposott úton. Feljelentettek a terepmunka idején – meséli el Gáspár Györgynek 2007-ben a vele készített Életinterjú ban – különböző vidéki kiskirályok vagy nem is annyira kiskirályok, hanem megyei főnökök. Közölték velem, hogy kitörik a nyakamat vagy megperzselnek. Általában a magyar megyei főnökök mondták azt, hogy kitörik a nyakamat, és a román főnökök, hogy megperzselnek. Igazán szavatartó emberek voltak, mert tényleg megpróbáltak megperzselni vagy kitörni a nyakamat. Nem sikerült. Az Ifjúmunkás nál eltöltött évek akár el is altathatnák Szerzőnk veszélyérzetét. Visszhangos sikereket ér el az olvasók körében szókimondó valóságfeltáró írásaival, szíve szerinti emberekkel dolgozik együtt, a megperzseléssel és nyaktilóval fenyegető hatalmasságok dühét főszerkesztője békévé szelídíti. Mintha csihadna az ifjúkori láz, amely társai körében egyetemi évei alatt hevítette. Megnősül, megszületnek lányaik. Elérkezik a meglett férfikor kapujához. A bukaresti Ifjúmunkás nál fogant első kötete, a Szülőföldön, világszélen csak 1974-ben jelenik meg már Marosvásárhelyen, ahol akkor él és dolgozik. Mert Dali Sándor a hatvanas évek végén a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör főszerkesztője lesz, az Ifjúmunkás munkatár sainak java része szétszéled, s mert így a korábban ideálisnak mondható szerkesztőségi légkör is megromlik, és mindezek hatására Gálfalvi György elfogadja a marosvásárhelyi Igaz Szó f őszerkesztőjének megismételt állásajánlatát . Elfogadja az ismételt felkérést annak ellenére, hogy hírből már jól ism eri az ajánlattevő főszerkesztőt. Úg y mentem oda – mondja egy 1994-ben készült interjúban Tóbiás Áronnak –, hogy majd magam mellé állítom a szerkesz tőséget – az lehetetlen, hogy ne lássák, milyen gazemberrel van dolguk. Hajdu Győző 1953 óta alapító főszerkesztője a marosvásárhelyi Igaz Szó nak. Pozícióját és annak tartós birtoklását elsősorban minden bizonnyal a feljelentéseiben gyakran dicsekvően megvallott őszinte román patriotizmusának tulajdoníthatja. Az immáron nyilvánosságra kerülhető titkosszolgálati dosszárok tanúsága szerint följelent szinte mindenkit környezetében. Munkatársait, színjátszó felesége játszótársait, főnökeit. Mi mozgatja Hajdut, mikor a maga jól kiépített birodalmába fogadja Gálfalvit? Valószínűleg ugyanaz az eltökéltség, ami a fiatal írót az ajánlat elfogadásakor: hogy megszelídítse és maga mellé állítsa még ezt az öntörvényű, törik-szakad embert is. Az önmaga mindenhatóságában feltétel nélkül megbízó, akkor már teljhatalmú főszerkesztő rutinfeladatnak tartja a gerinctörést. Még élvezetét is lelheti ebben, hiszen teljesített ő már ennél nehezebb feladatokat is.
