Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 5. szám - Tóth Erzsébet: Én lettem volna

36

magához, hogy fantasztikus volt, vagy lett volna, ha nem féltem volna, hogy el ne csöpögjön az orrom. Különös, de az első néhány perc után ez az érzés elmúlt. Lehet, hogy csak nekem fura, de így megfázva én még nem szerelmeskedtem. Erre emlékezett ma, amikor azt mondta, hogy nem kapta el. S ezt nem tudtam hirtelen, mikor. Fantasztikus nap volt az, utána még sokáig heverésztünk, fél nyolckor megkérdezte, hogy hány óra van, mert hétkor színházba kell mennie. Szerintem ez kiszámított dolog volt, nem olyannak ismertem meg, mint aki ha el akar menni valahova, nem megy el. Vagy ha úgy hiszi, hogy el kell mennie. Erről is beszélgettünk még egy kicsit. Aztán tényleg elment, s ma azt mondta, hogy nem kapta el a náthámat. Valamint, hogy furcsa a hangom, mintha nem is az enyém lenne. Közben az övé volt furcsa, de ezt nem mondtam neki. Amikor egy hete az a náthás nap volt, odaadtam neki A Dilettánsok Utazását, azóta egyfolytában arra gondolok, hogy tetszett neki. Ma, amikor beszéltünk, nem mertem megkérdezni, mert szerintem egy hét alatt még nem is volt ideje elolvasni. Alig várom, hogy visszaadja, és újra elolvassam. De akkor már úgy, hogy minden mondatot az ő szemével is fogok olvasni. Még annyi történt, hogy a mai beszélgetésben megegyeztünk, hogy a hét folyamán fölhív, s ha máshol nem, a kórházban találkozunk. – Tudod, hogy azt nem szeretem – mondtam olyan elképesztő hangon, hogy magam is megrémültem, hogy tudok így hazudni. Szóval hangsúllyal és hangszínnel egyaránt. Mintha nem éppen a múlt éjjel mondtam volna sírva magamban, hogy a kórházba pedig többé nem megyek. Jöjjön ő, és szerezzen időt nekem vagy magának, vagy nekünk.

október 25. kedd

Ma bent voltam dolgozni, mert holnap vezetőségi lesz. Este itt volt egy lány, egyetemista, Szabó Ágnesnek hívják, Apáti Miklós régebben ideadta a verseit, hogy olvassam el, mert szerinte jók. Elolvastam, de nem annyira jók. Ezt nem mondtam a kislánynak, mert nem akartam elvenni a kedvét. Azt mondtam, érdemes írnia. Gyűlölöm magam ilyenkor, de bizonytalan vagyok magamban is, hónapok óta nem írtam egy sort se, s akkor én adjak tanácsot. Mit lehet ilyenkor tenni?

október 27. csütörtök

Tegnap megvolt a vezetőségi. Egyre jobban úgy érzem, hogy nem lenne szabad ezt nekem csinálni. Rosszul vagyok tőle. Kiderült, hogy a határozatot beolvasta a Szabad Európa, s így kevés az esély arra, hogy a választmány pozitív véleményt alkothasson. Valakinek úgy látszik nagyon nagy érdeke, hogy lejárasson bennünket. Az állásfoglalásunk szövegét még a FIJAK tagjai is csak elolvashatják, tagsági igazolvány felmutatása ellenében az Írószövetség könyvtárában. Titkosítva vagyunk önmagunk előtt is! Köztünk, a vezetőség tagjai között is nagy ellentétek vannak. Sz. Á. valami nagy leszámolásra készül Dénessel és a vez. radikálisabb ágával szemben. Nagyon fel kellene készülni a legközelebbi taggyűlésre, és végre megszólalni. Lehet, hogy most jött el az ideje. Cyprián békülni akart, mert odajött, megkérdezte, miért hagytuk ki a készülő estünkből? Azt mondtam, hirtelen