Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Vass Norbert: Honvéd
51 hogy féljünk, és utána egyből jóban is lennénk. Meg amőbázni is tudnánk vele környezetismeret alatt attól, hogy magyarul nem tud, mondtam, mert abban tenni kell csak, a Bélának meg az jutott eszébe, hogy bicajozni is elhívhatnánk a gyogyeszhoz a Hoppárt, lemérni, mennyit megy, a Husztik meg mondani kezdte, hogy pingp-, de befogta inkább a száját. Ő meg elvihetne a játékterembe minket, amit az amerikaiak a könyvtár helyén nyitnak Taszáron majd, mondta a Váldi, aki ott állt mögöttünk végig, és hallgatta eddig, mit beszélünk. Milyen játékterem, Váldi, kérdezte a Béla, és a Váldira nézett most mindenki, aki ritkán beszélt, meg ritkán jött a menzára is enni, mert hülyén mondta az sz-t, meg hülyén jártak a buszai Taszárra, de a kelkáposztafőzeléket, azt szerette, úgyhogy úgy lehetett vele, hogy a mait megvárja, mindenképp. Azt ő nem tudja, mondta, mert nem nyitott még ki, de jó nagy, hát, amekkora volt a könyvtár. Nyár végén vették meg az amerikaiak a könyvtárt, és elhordtak már mindent onnan, a polcokat is mind kidobták, és kaptak egy levelet ők is, a Váldiék, hogy minden taszári, aki be volt a könyvtárba iratkozva, elvihet tíz könyvet ingyen, de neki csak két Pókember kellett, három régi Süni, amiknek érdes volt a borítója még, meg a Vadölő. És, hogy amikor bement ő ezekért, bent volt még négy vagy öt Kaland-Játék-Kockázat is, A halállabirintus bajnoka meg A gyíkkirály szigete biztos, mondta a Váldi, meg a MAGUS is, mert nem ismerik azt Taszáron, egyáltalán. A Szegedi hogy örülne pedig annak, mondta a Béla, és amire megkaptuk a kelkáposztafőzeléket, biztosak voltunk addigra benne mind, hogy amerikai a Hoppár apja, és hogy akkor ő is amerikai, hogy végigment a MAGUS-on már legalább kétszer, és vártuk, hogy jöjjön, mert biztos jó kis G.I. Joe-i vannak, meg Transformersei, és megbeszéltük, hogy nézzük majd este a Cartoon Networköt a parabolán, hogy tanuljunk belőle valamennyi angolt. Edzésre mentem a napköziből, és mondtam az öltözőben a Szegvári Sziszónak, hogy tudja-e, hogy nyitnak az amerikaiak egy játéktermet Taszáron, és hogy meglesz ott majd a Sega Rally meg a Mortál is szerintem, de ezt csak úgy mondtam, és az is lehet, hogy ki fogunk majd tudni oda hétvégén járni, mert az új osztálytársunk, az amerikai. Ott van az apja a bázison, és talán éppen az anyja rakja azt a sok szép koszorút össze, amik az amerikai zászlót adják ki virágból, és amilyenből vittek a taszári katonák a Kossuth-szoborhoz legutóbb is, március 15-én. Kérdezte tőlem a Sziszó, hogy hogy hívják ezt a fiút, én meg mondtam neki, hogy Hoppár, hogy Hoppár Adrián, és hogy a Husztik szerint valami színésznek is a rokona, a Sziszó meg nézett csak, és mondta, hogy nem amerikai ez a Hoppár, hanem Igalból költöztek be a nyáron, és úgy volt, tényleg, hogy oda fog majd jönni hozzánk suliba, de ott laknak most a Pipacs utcai panelban, úgyhogy a Honvédba íratták inkább, a B-be. És hogy együtt van velük a tornaórájuk, és ügyetlen a Hoppár nagyon, de rárúg mégis, mindent, de mondjuk körbekínál óra után csokival mindenkit. Egyszerű, barna csomagolásban van a csokija, nincs ráírva semmi se, és olyan kicsit az íze, mint a fűrészpornak, de mégis valahogy nagyon finom. A számban éreztem a túlélőcsomagos csokinak az ízét, és néztem a Sziszóra, de megszólalni, azt nem tudtam. És odaért a Tóth Matyi is közben, ledobta a cuccát a padra, és kérdezte, hogy, na, mi van, pöcsösök, úszni inkább, vagy meghalni? És akkor azt mondtam majdnem neki, hogy úszni azt nagyon nincs most kedvem, de inkább csak néztem.
