Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Purosz Leonidasz: Béka; R. mondja (versek)
52 Purosz Leonidasz Béka Mikor R. kért, üssem meg az ágyban, féltem, hogy csak imponálni akar. A mértéket kell tudni, mondtam másnap D.-nek. Ha a kezet szűznek érzi, szégyenben marad. Ha nagyon tapasztaltnak, magam előtt szégyen. Összebújtunk, átcsókolóztuk az Arsenal-meccset. Ki volt a te apád? Vagy egyszerűen ugyanazt a pornót nézzük. Összetörve fekszik, azt nyöszörgi: még. Melyikünk fantáziája? Az erőszak olyan, mint a lassan melegített víz: a béka észre sem veszi, hogy megfő, idéztem politikai összefüggésben. Így van, mondta szomorúság nélkül. Engem is csak egyszer kellett kérni, soha nem beszélgettünk a szexről. Kirándultunk, tanultunk és főztünk, néha megjelentünk nyilvánosan is. Fantáziánk közös, sötét titok maradt, pedig semmi fantáziánk nem volt. R. mondja „Gimnazistaként professzor akartam lenni. Professzor asszony! Hazaköltözöm. Az oktatók paradicsomában ennyit tanultam: a legtöbb férfi brutális vagy gyáva, a nők pedig rosszindulatúak. Évek óta álruhában élek. Engem nem kell felszabadítani.”
