Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Bogdán László: Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt (versciklus)
41 Ha tudtam volna, hogy mi következik, talán mégis felülök a vonatra, de erről nem most, ne mindig mindent idő előtt, ne mindig mindent elsietve! Voltak élményeink, a Murgó, emlékszel? Jegyzetek 1 Hej, legény, mit ke re sel itt... Add sza a bu le ti ned, hej...” (román) 2 Itt akarsz alud ni, hej... így hir te len... szépek a mi he gye ink... eltévedtél, és éppen itt... így hir te len...” (román) 3 Hagy jad, nem látod, hogy művész?” (román) 4 A F.C Bi hor kosárlab da csa patától va gyunk, vagy ha aka rod, az Armătura Zalăutól...” (román) 5 Ked veském, eltévedtél... mit beszélek, művészkém...mi lyen szép fiú!” (román) 50. Uzonka, nyár, kutyák I. A Murgón, harmincnyolc esztendeje hörgő juhászkutyák fogtak körül. Sajtért indultunk az esztenára, nem találtuk a pásztort. A dögök megszegve minden szabályt (vagy éppen erősítve?) fogukat csattogtatva zúdultak felénk, tágra nyílt szemükben villódzott a személytelen gyűlölet. Csaholtak, vicsorogva védték a területük. Kiűzni a betolakodókat. Ez volt a dolguk, és nem is kevés! Egymásnak vetett háttal markoltuk a botot. „Az orrukra üssél. Ez az érzékeny pontjuk. Esélyünk így sincsen sok. De meg nem adhatjuk magunk.” És rohamoztak máris mindenfelől. Éreztük ázott bundáik bűzét. Egy borjú nagyságú eb közelített meg, amikor az esztena mellett megjelent az ásítozó pásztor és füttye leállította őket. Lesunyt fejjel, restelkedve kullogtak el.
