Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Fenyvesi Ottó: Trash Talk (vers)
4 Ha sütőlappal együtt készül a kályha, akkor természetesen a gépüzemből hazaröptetett centi vastag vaslap is a tartozékok tagja. Ha megérkeztünk, vagy megkínálnak bennünket, vagy nem, ahogyan mondtam volt. A háziasszony általában sietősen távozott, Sanyi bátyám meg mindig méregette azt a szép nagy parabolatányér méretű ringással távozó farost, és szokás szerint megállapította: – Jó massza! Minden nőt ekképpen írt körül. (Szép mondat, ugye? Sebaj, nincs javítás.) A massza eposzi jelzet, a világ összes általa rangsorolt asszonyának kijárt. A tetőcserép kettős szereposztásban volt: egyrészt megfelelő méretre törve a csempe belsejébe kerül. Maroknyi finoman megkevert agyaggal beragasztva, platty – mondá az agyag, mint egy Ginsberg-versbéli béka a tóba érve, másrészt apró csíkokra hasítva a csempék közét is ezzel illett kitölteni. A cserépdarabok arra jók, hogy növeljék a hő tárolásának raktárhelyiségeit. A vágott drótok mindkét végét behajlítva összefoghatók a csempék az épülő újabb és újabb sorokon. Belül a samott-téglák labirintusa, hogy a meleg már csak végelgyengülésben távozhasson a kéményen át. A kályha általában késő délutánra készült el; ebédidővel, mindennel együtt. Sanyi bátyám számolt, a megrendelővel beszélgetett a konyhában, én meg fugáztam, Bach-témákra fehér cementtel. Hazafelé betértünk a Rózsakert vendéglőbe. Innen le lehetett látni Sanyi bátyám otthonára. Megkaptam bőségesen mért jussomat, és ittunk estig. – El ne mondd az asszonynak, hogy nem haza jöttünk egyenesen! Megfáradt munkásként kell minket fogadnia. Egész nyáron ugyanez. Ismétlődött a rituálé és a kályharakás. Aztán egyik reggel azt mondta: Ma nem dolgozunk, de ki ne fecsegd! Elindultunk, fel a hegyre és kirándultunk, heverésztünk délutánig. Aztán megkaptam a bérem, beültünk a Rózsakertbe, és megfáradt dolgozóként tértünk haza, a szokásoknak megfelelően. Bakó mester urat mindenhol nagyon kedvelték, talán kétszer-háromszor volt olyan karót nyelt forma megrendelő, akinél, mint említettem, vastagabban fogott a ceruza. Ahány lakásban jártunk, annyi különböző élet és stílus, persze a cserépkályha mindenhol, ha begyújtották, ugyanúgy árasztotta magából a meleget.