Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Novák László Ferenc: Korai irodalmi hagyományunk a XVII. századból
115 Az 1680-as, háborúval terhelt évek is nyomot hagytak a deákok érzelemvilágában. A háborús viszontagságok veszélye érződik ki a Jézushoz írt fohászából – a bizonyára római katolikus – deák versezetében, mint írja 1687-ben:55 „Hogy feletkezel el rolunk tellesseggel Jesus Szent had nagyunk, az pogán ságh csufol mondván Istened hol ki Szabadit hasson ellensegünk oly hirt ne hincsen hogy megh bírt bőven nyomorusagunk” „Salve Nostra Santificata s Idvesseges áldozat valtsagunk ára Szivünk orvosa Idvezlegy szentek koronaja Makula nelkül szüznek mehebül születet az mi valtsagunkra.” Az 1673-as esztendőben is verset faragott a deák, amelyben szülőföldje, rokonsága utáni vágyakozás fogalmazódik meg: „Az egyessen Taplalo mindenek formalo szent Je hova Isten. Legy gondom viselő és jol Igazgatom, keserülő I[ste]n Oh mert Read hadtam Igye met rad biztam, en idegen földön nincs jo akarom, Sem gondom viselő keserülő Istn Wajha szüleimet édes Nem zetimet Csak egyszer lathat nam. eltőmet eltőkert az eő jo voltokert le tenni nem szannam Az kik fel tartottak en Ream vigyaztak. szüntelen azokk minden jot Istentűl elt Remenye tül kivanok. azokk Szerentsetlen utam. kerengő ős venyen. jaj im mire hoza. gyönyö. rű hazamtul, erdebe’ orszagatul eng. met meg fozta Zőngő kialtasom. siro ohaj tasom hallzad meg istenem nezd meg az egőket hajcz le füleidet erez esedőzesem. Nalad tudva vagyon. szivemben 55 MNL BKML KkV SzK 1686/87. 118., 134. pag.
