Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Bogdán László: Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt (versciklus)
37 Bogdán László Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt „Engem, mint egy folyót, Nehéz idők utamból eltereltek, Kicserélték az életemet. Másik Mederben zúg, a régit elkerülve, A magam partjait nem ismerem.” (Anna Ahmatova: Az ötödik elégia) Setét Viola, Kátó Sándor, Técsy Sándor, Váradi Bejer László, Mózes Attila és Egyed Péter emlékére 46. A tükörlidérc dolce stil nuovo Ó, hogy elsuhant minden. Zuhogott érvre év. Vegzáltak és besúgtak. Ködbe veszett a rév. Süllyedt kísértethajónk erdélyi tengeren. Elvesztek mind a társak, már mindenki idegen. Holnapra tört arcunk is vodka tükrébe vész. Lamentálunk. Kitartunk. Elmenni is nehéz. És hová húzhatnánk el? Kibicsaklik az élc. Friscóba? Firenzébe? Tükrünkből a lidérc Fityiszt mutat röhögve, s mi várjuk a csodát: Gróf Rettegit, Danit, Baászt, Sziszt, Elődöt, Zsigát. Hómezőn vadlúd, vadnyúl. Vissza is jöhetnének. Tátongó képkeretben salto mortale – végzet. Idézetek, tanulság, szerelmek, könyv, gyerek... Ha mit még hátra hagyunk. S ha lesz majd még kinek
