Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Bogdán László: Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt (versciklus)
38 47. A démon válla fölött még visszaszól Maszkok. A kétkedés labirintusai. Kati óhaja. Meztelen arcom. Puszták. Sóhaj. A tenger moraja. Évi nevetése. Csikkek. Vodkák. Rulett csend. Dübörgés. Viola zöldje. Unikornis. Lent, mint fent. Sziszegés. Felhőcápák. Vad hieroglifák. Kísértetek. A démon válla fölött visszaszól. Élő libák. Az a gágogás. Az a szívemnek forduló dárda. szemükből. Varjak. Hámló falak. Apácazárda. Olvasót pergetek. Előző életemben boldogtalán apáca. Vigyázz, int a démon. A dolgok, ó, a dolgok. Szállhatsz. Foroghatsz. Bármit tehetsz. Kiabálhatsz. Térdelő lány a sarokban. Rácsok árnyéka arcán. Imádkozik. Átkozódik. Szavak vermébe hullván Mereng. Delirálsz. El is mehetsz, vagy várhatsz. 48. A démon elfordul Mivel ittam is és lábon elhúztam, végig azt is hittem, hogy megúsztam, de azóta se ér véget az éjjel. Hajnali kakas, amint kukorékol, tudhatjuk már: elég volt a jóból. Múlhatna már, múlhatna az éjjel. De ha meg nem gyógyulok reggelre, gondolkodhatok: meddig? Hova, merre? Telíteni lehetne szenvedéllyel, tovább baktatva, nem is nézve széjjel, hogy múljon el már, haljon meg az éjjel. Hátam megett ott szobrozik a másik. Ki tudhatná igazán, mire vágyik? Unottan fordul el a démon. Ásít. 49. Hazafelé „Igen – lép közelebb Attila, most ő van itt, de hova tűnt Viola? –, én tényleg végig azt hittem, hogy lábon fogom elhúzni! Hogy megúszom.
