Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Novák László Ferenc: Korai irodalmi hagyományunk a XVII. századból
108 különös példákkal igazolhatóak. Például a kőrösi tanács 1632-ben alkalmazott deákjának érdekes módon írták a javadalmazását: „Az Deak szolgalattyanak yutalma, munnyi Merőgh Boszszusagh ala fer az Torkan [...] Wőttűnk egy Feÿer Nadragot Neki fl 1 dn. Wőttűnk egy Wegh Tőrők wasznatis neki fl 2” – írta a számadást végző írnok. 19 Tehát a deákság vagy jegy zőség zaklatással, sok bosszúsággal is járt. Hasonló – szomorú – szellemességgel jegyezték fel Kecskeméten is egy alkalommal a deák fizetését: „1678 dje Szőke János Ur Ado Szedő Birosagaban az Szolgaknak beriről walo Conventiojok és Fizetesek. János Deaknak Esztendeigh valo Béri fl 38. Nadraghra Tall 3. Ruhaiara Tall 6. Sinor Ővre Tall. 1. Egy végh Aba. Egy végh felföldi gyolcs. Egy végh Tőrők vaszon. Egy Artany [herélt kan sertés]. Két sait. Két Gömöllye. Ötven fő Kaposzta. Őt fertaly Búza. Két szekér fa. Czizma menni Kell. Kő Só Nro 1. Az tőbbi tőrők ütes veres katona szitok Atok.” 20 A város deákja ki volt téve különböző atrocitásoknak. A Kecskeméten is rendszeresen megforduló törökök még vertek is, de a végvári katonák is bántalmazták a deákot, aki sok sérelmek elszenvedője lehetett, amit meg is örökítettek az íródeákok a jegyzőkönyvben. A városi tanács által alkalmazott deákok között ismeretes, hogy alantasabb munkára is szegődtették őket. Kecskeméten érdekes módon tyúkszedő néven is foglalkoztatták a deákot. Hogy valójában mi volt a feladata, nem derül ki, feltételezhető azonban, hogy a város konyháját kellett ellátni friss baromfihússal, s a lakosságtól kellett beszednie azt adóként. Törökök, de a magyar végvári katonaság, esetenként az átutazó erdélyi küldöttek részről igen nagy volt a „vendégforgalom” Kecskeméten is, akiket élelmeznie kellett a tanácsnak. Tekintettel arra, hogy adózásba, illetve közös teherviselésbe is számított, a deáknak kellett azt beszednie azoktól, akikre a „sor rákerült”. A Szent György-napi bíróválasztáskor a leköszönő főbíró búcsúbeszédet mondott. Ennek irodalmi értékű szövegét ismerteti 1684-ből Iványosi-Szabó Tibor, melyben említés történik a közösséget sújtó terhekről, mint a „kocsisor”, „heverősor”, „fahordás”, „zsáksor”, „tiksor”.21 A cívisgazda kötelességei közé tartozott – ha soros volt –, a fuvarozás, teherszállítás, a fahordás Budára, a törököknek szállítandó termények, a salétrompor tárolására való zsákok beszolgáltatása, s nem utolsósorban a baromfi (tyúk) beszolgáltatása. A beszedésre külön deákot alkalmazott a magisztrátus. Az 1670-es években bukkan fel az alakja, mint például 1674-ben, amikor „Tyúk Szedő Deak[na]k in Tall[ér] 4” – fizetett a tanács éves javadalmazásában. 22 A deák neve ismeretlen, de olykor megnevezésre is került. Így például 1678-ban, amikor „D: [Deák] György Tik szedőnek flo 12. Búza 5 fertaly. Egj Uy Saru. Az többi boczkor” szerepel az esztendei járandóságában.23 Valószínű, hogy tyúkszedőnek azt a György deákot alkal mazták, aki már korábban az adószedő bíró mellett is tevékenykedett íródeák megbízatással. Nagyobb bérezésben is részült, mint más tyúkszedők korábban. Tekintettel arra, hogy a város fizette ezt a deákot is, adót nem kellett fizetnie, mint történt 1685-ben is. Ebben az adóesztendőben – több hasonló nevű személy közül – az egyik István deák a legnagyobb adózók közé tartozott 100 marha- vagy vadszám vagyoni adónak és 15 tallérnak fizetésével. A másik – „Német Benedek házában” lakó – István deák, valamint „Lud Pásztor Tik Deak” adómentességet élvezett. Szükséges említést tenni arról is, hogy ebben az esztendőben 1 marhaszámmal és 5 talléros adóval szerepel „Szabo István 19 MNL PML NkV SzK 1632/33. 20. pag. 20 MNL BKML KkV SzK 1678/79. 306. pag. 21 Iványosi-Szabó Tibor: i. m. (2014) 71. 22 MNL BKML KkV SzK 1674/75. 231. pag. 23 MNL BKML KkV SzK 1678/79. 310. pag.
