Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Surányi Dezső: A Duna–Tisza közi tanyák – pannóniai gyökerekkel?
104 Kialakult ugyan a Ripa Pannonica , és belső védvonallal együtt jól működő gaz dasági és igazgatási rendszer működött a két pannóniai tartományban, mintegy félezer ismert villagazdasággal, ami nem lehetett hatás nélküli a Dunán innen sem. Fokozatosan a dunai határterületet és részben a védvonalat szinte a szarmaták idetelepült, az Alföldre is kiépítették a védrendszert (Csörsz-árok ); ezzel egyre intenzívebb kapcsolat alakult ki Dunántúl és az Alföld, részben a többi Kárpátmedencei rész között is. Nézetünk szerint ekkor bizonyára megismerték-megismerhették az idetelepült népcsoportok a villagazdaságokat. Feltételezhető, hogy mintául is szolgálhattak. Elismerve minden, a tanyakutatásban biztosnak látszó elképzelést, a tanyák keletkezési idejének és fejlődési irányának eddigi koncepcióját – a pannóniai kapcsolatok miatt eltérően látom a Duna–Tisza közének tanyáit. Ebből az is következik, hogy, szerintem, a másodlagos nomadizálásból levezetett félföldműves állapot hangsúlya eltúlzott, mert volt/lehetett is minta Pannóniából. A tanya névetimológiai levezetése (ti. halászóhely) feltételezné az ugor halászvadász-gyűjtögető létforma továbbélését – amit régészeti bizonyítékok hiányában, történeti-ökológiai értelemben nehéz lehet belátni és levezetni. A tanulmány nem tér ki ugyan erre, de a kertes tanyák „működésében” több olyan elem fedezhető fel, ami nemcsak keleti, hanem nyugati (ill. római) hatásokat is feltételez.
